Ezt a gyógyvizes kezelést írják fel legritkábban az orvosok. Mi ennek az oka?

Ugyanolyan hatékony, mint a gyógyvizes medencefürdő, mégis nagyon ritkán írják fel.
A hatályos rendelet szerint leszűkíti az alkalmazási körét, ami egyébként érthető is.

Az elmúlt esztendőben a hazai fürdőkben mindössze 7358 alkalommal vettek igénybe gyógyvizes kádfürdőt az egészségbiztosító támogatásával. Ez azt jelenti, hogy messze ezt a fürdőkezelési formát írták fel a legkevesebb alkalommal a szakorvosok. Összehasonlításképpen: a gyógyvizes medencefürdőt közel egymillió alkalommal vették igénybe a betegek, de az iszappakolások kezelésszáma is meghaladta a 340 ezret.

Elvileg ezt indokolhatja, hogy a kádfürdő jellegéből adódóan korlátozottabb a kapacitás, ráadásul szakképzett személyzet (fürdősmasszőr, gyógymasszőr vagy fizioterápiás asszisztens) felügyelete szükséges. Ugyanakkor ez sem magyarázat, hiszen a szintén speciális kádat és személyzetet igénylő szénsavas kádfürdő tavalyi kezelésszáma meghaladta a 67 ezret.

A kevés gyógyvizes kádfürdős kezelés magyarázata inkább az, hogy a hatályos rendelet – egyébként érthető módon – szűkre szabja az alkalmazási kört. A gyógyvizes kádfürdő javallatai és ellenjavallatai ugyanazok, mint a gyógyvizes medencefürdő esetében, hiszen a kádat ugyanazzal a gyógyvízzel töltik. Viszont csak abban az esetben írható fel a kádfürdő, ha a közös medencefürdő valami miatt nem javasolható az adott betegnek.

Ennek a legtipikusabb okát a súlyos, kiterjedtebb – nem fertőző – bőrbetegségek jelentik. Ilyen esetben nem maga a beteg jelentene veszélyt a többi fürdőzőre, hanem őt kell védeni az esetleges felülfertőzéstől. Szintén felírható a kádfürdő akkor, ha olyan, segítséget igénylő mozgáskorlátozottság áll fenn valakinél, amikor a medencefürdő nem kivitelezhető. Utóbbi már gyakoribb lehet, viszont ahol rendelkezésre áll a gyógymedencénél beemelő szerkezet, szintén nem kell kádfürdőt alkalmazni. Magyarán ritkán van szükség a kádfürdős kezelési módra.