• Milyen betegségeknél tartotta nagyon hasznosnak a gyógyvizes kezeléseket a hazai balneoterápia egyik legnagyobb alakja?

  • Melyik volt az az ötlete a gyógyfürdők kapcsán, aminek ma sokan nem örülnének?

A hazai balneológiai kutatások egyik megteremtőjének számít Schulhof Ödön. A szakember 1896-ban született és 1978-ban hunyt el. Bátyja szintén orvos volt: Schulhof Vilmos az 1900-as évek elején évtizedeken át Hévízen, a fürdőkórház főorvosaként dolgozott, a nevét az üdülőhelyen egy sétány is őrzi.

Schulhof Ödön a bátyja hatására kezdett érdeklődni a fürdőgyógyászati eljárások iránt. Egy időben szintén Hévízen dolgozott, 1949-től pedig az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet tudományos igazgatói posztját töltötte be, ezen felül az Országos Balneológiai Kutató Intézet alapító-igazgatója is volt.

Nagy tudású orvosról van szó, aki szinte egész pályafutását a balneoterápiának szentelte. Érdekes ennek kapcsán megnézni, hogy miként vélekedett a gyógyvizek alkalmazhatóságáról.

Schulhof Ödön

Schulhof Ödön az előadásaiban egyébként gyakran panaszkodott arra, hogy a kortárs orvosok lebecsülik a gyógyvizek hatását. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy abban az időben a gyógyszeripar hatalmas fejlődésen ment keresztül. Emiatt számos betegség esetén a gyógyszerek alkalmazása sokkal praktikusabbnak tűnt, más kérdés, hogy olykor a mellékhatásokra csak később derült fény…

“A betegségek, melyek a gyógyfürdőkezelés szempontjából tekintetbe veendők: a légutak chronicus betegségei, a szív és erek betegségei, a gyomor, bél, valamint a máj és epehólyag chronicus betegségei, néhány nőgyógyászati megbetegedés és utoljára említem, de gyakoriságánál fogva talán a legfontosabb: a mozgási szervek, az izmok és ízületek és csontok betegségei, melyeket a rheuma nagy gyűjtőfogalmában foglalnak össze” – sorolta a fürdőkezelések főbb javallatait Schulhof Ödön.

Több korabeli előadásában is beszélt arról, hogy a gyógyvizeknek általános gyulladáscsökkentő, sőt allergia csökkentő hatása van. Ezen belül is főként a kénes gyógyvizeket méltatta a kitűnő gyulladáscsökkentő hatásuk miatt. Megemlítette azt is, hogy a mozgásszervi betegségeknél a sós, illetve a jódos gyógyvizek is nagyon hatékonyak lehetnek.

Berekfürdői termálfürdő

Schulhof szerint a balneoterápiának sokkal pozitívabb hatása van a vegetatív idegrendszerre, mint azt sokan gondolnák. Ez utóbbi kapcsán kiemelte a vérképző szervek betegségei esetén a fürdőkezelésekben rejlő lehetőségeket is. Egyik előadásában hosszan részletezte, hogy sokáig a szívbetegeknél féltek alkalmazni a fürdőkúrákat, miközben megfelelő orvosi ellenőrzés mellett nagyon is jó hatásúak.

Szintén alulbecsültnek tartotta a glaubersós vizek ivókúra formájában történő alkalmazását az epeutak betegségei esetén. A fürdők közül pedig a bükkszéki és a mezőkövesdi fürdőről tartotta azt, hogy – akkoriban, tehát az 1950-es, 1960-as években – messze nem használják ki a bennük rejlő lehetőségeket. Bükkszékben például hatalmas lehetőséget látott az emésztőrendszeri betegségek kezelése terén.

Úgy vélte, hogy a cukorbetegek állapotán is sokat javíthat egy megfelelően összeállított fürdőkúra. Szintén nagyon előnyösek találta a fürdőzéseket és iszapkezeléseket a nőgyógyászati megbetegedések esetén. De ezek mellett Schulhof szerint az ivókúráknak is lehet szerepük a nőgyógyászati problémák kezelésében. Azt pedig kifejezetten károsnak tartotta, hogy az eredetileg a nőgyógyászati betegségek kezelésére kitalált budapesti – Tétényi úti – Erzsébet sósfürdő végül nem valósult meg.

nőnapi fürdőzés

Elhanyagolt területként emlegette a bőrbetegségek kezelését, miközben más országokban ez a balneoterápiának fontos területe. A bőrbetegségek esetén fontosnak tartotta a vizek belsőleges alkalmazását, főleg a gyulladáscsökkentő tulajdonsága miatt. Ezen felül a kénes, a jódos és a sós vizekről azt is megemlítette, hogy a bőrrel közvetlenül érintkezve is nagyon kedvezőek, elsősorban az ekcéma, a pikkelysömör, a rosacea és az aknés bőr esetén.

Volt aztán olyan elgondolása is Schulhof Ödönnek, ami manapság nagyon nem lenne népszerű. Úgy vélte ugyanis, hogy a gyógyfürdőknél be kellene vezetni, hogy kizárólag orvosi utasításra és orvosi felügyelet mellett lehessenek látogathatók. Ugyanakkor azt is belátta, hogy erre az ötletére már akkortájt sem volt túl nagy a fogadókészség.