Annak ellenére, hogy a belföldi turizmusban fontos szerepe van az egészségturisztikai utazásoknak, a társadalombiztosítás évről-évre kevesebbet költ a gyógyfürdőkben elérhető kezelésekre.

A Világgazdaság által összegyűjtött adatok szerint ugyanis amíg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 2005-ben 4,7 milliárd forinttal támogatta a gyógyfürdőkben igénybe vehető gyógyászati kezeléseket, addig ugyanerre 2011-ben 3,9 milliárd, tavaly pedig 2,9 milliárd forintot fordítottak.

Ennek megfelelően az OEP támogatás a gyógyvizes medencefürdő és az orvosi gyógymasszázs esetén a piaci árnak csak 15-20 százalékát, a többi gyógyászati kezelésnél pedig 35-40 százalékát fedezi. A fennmaradó összeget a szolgáltatás igénybe vevőjének kell önrész formájában kifizetnie. Egy gyógyvizes medencefürdő (Hévízen a Tófürdő) esetén például 548 forintos költséget ismer el az OEP, aminek a felét fizetik ki a gyógyfürdőnek. Mindeközben a legolcsóbb gyógyfürdőkbe is legalább 1000-1200 forintba kerül egy belépő.

Jelenleg tízféle gyógykezelést finanszíroz az OEP, – igaz a fürdők egy jelentős részében ezek nem mindegyike érhető el – közülük a legnépszerűbbnek a gyógyvizes medencefürdő számít a beutaltak körében, majd a gyógymasszázs következik. A gyógykezeléseken évente kétszer 15 alkalommal lehet részt venni társadalombiztosítási finanszírozással.

 

A Termál Online-on egy cikksorozatban vetjük össze a fürdőkezelések árait az egyes gyógyfürdőkben. Korábban az önrészek mértékét már összehasonlítottuk Hévíz és Zalakaros, Bükfürdő és Sárvár, Gyula ás Hajdúszoboszló, Miskolctapolca és Nyíregyháza, Harkány és Szigetvár,  Gunarasfürdő és Mezőkövesd valamint Agárd és Igal esetében.