Három termálfürdő is idén nyáron ünnepelte megnyitásának ötvenedik évfordulóját. Bükfürdő, Igal és a szombathelyi fürdő története hasonlóan kezdődött, ám egészen más irányt vett.

Időrendben haladva Szombathelyé az elsőség, hiszen 1962 május végén nyitották meg a városi termálfürdőt, ahol egyetlen ülőmedence jelentette kezdetben a kínálatot. Az érdeklődés olyannyira nagy volt a termálfürdő iránt, hogy egy ember egyszerre csak négy óra hosszat tartózkodhatott a fürdő területén. Az első években még így is megesett, hogy nem minden vendég jutott be a termálstrandra. Legutóbb 2006-ban esett át jelentősebb felújításon a strandfürdő, ami mind a mai napig szezonálisan tart csak nyitva. Az 50 éves jubileumot egy régi fotókból összeállított kiállítással ünnepelték a vasi megyeszékhelyen.

1957-ben a kis Bük község mellett kőolaj után kutattak, de mást találtak, fotó is megörökítette, ahogy hatalmas gejzírként tört a felszínre a forró termálvíz. A fürdőre öt évet kellett várni, ami végül 1962 augusztus 19-én nyitotta meg kapuit. Kezdetben egy 500 négyzetméteres, részben műanyag tetővel fedett medence várta a fürdőzőket. Eleinte ezen a – később Bükfürdő nevet kapott – területen még fák sem voltak, így nem lehetett az árnyékba húzódni, a körülkerített, fürdőnek kinevezett részt határában pedig kukoricát termesztettek. Egy évvel később vasúti megállóhely is létesült a közelben Bük-Fürdőtelep néven, ahonnan egy kis ösvényen volt megközelíthető a fürdőhely. (A vasútvonalat 1974-ben felszámolták, de újabban megint hallani vasútfejlesztési tervekről). A 70-es évek elején a fürdő éves vendégforgalma már meghaladta a 200 ezer főt, ezért megkezdődtek a fedett fürdő építési munkálatai is, amit 1972-ben adtak át.

Szintén a kőolaj után kutató geológusok szentségelése köszönthette Igalon a föld alól feltörő meleg víz első cseppjeit. A félresikerült szénhidrogén-kutatást itt is fürdőépítés követte, méghozzá egy nappal a büki létesítmény átadása után, 1962 augusztus 20-án. Három évvel később téliesítették az igali termálfürdő medencéit, így már nem volt akadálya az egész éves nyitva tartásnak sem.

Az elmúlt 50 év a két utóbbi kistelepülésnek jelentett igazi kitörési lehetőséget, azon belül is főleg Bükfürdő tudott sokat profitálni a termálvízből. Bük esetében az elhelyezkedés is szerencsés, hiszen közel van az osztrák határhoz. Továbbá a gyógyvíz feltörési pontja a település határában van, így ugyan eleinte még az alapvető infrastruktúrát is ki kellett építeni a termálfürdőhöz, viszont a későbbiekben előnyt jelentett, hogy volt tere a fejlődésnek. Lényegében egy önálló település tudott épülni a létesítmény köré, szállodákkal, apartmanházakkal.

A tavalyi évben 655 ezer vendégéjszakát tudott felmutatni Bük, ami azt jelenti, hogy a fővároson kívül csak Hévíz és Hajdúszoboszló előzte meg. A külföldiek által eltöltött vendégéjszakák számában pedig csak Budapest és Hévíz áll a település előtt.

A két faluból időközben város lett, Bük 2007-ben, Igal pedig 2009-ben kapta meg ezt a címet. Utóbbi lassabb ütemben fejlődött, mint a vas megyei társa. Persze Somogy megye közepén nem is egyszerű ilyen nagyot ugrani. Ennek ellenére az elmúlt tíz évben az igali termálfürdő is elindult a megújulás útján. Az évfordulóra pedig egy új szárnyat is építettek a fürdőhöz.

Bár a hármasból elsőként nyitották meg, a szombathelyi termálfürdő nem vált olyan ismert hellyé, mint a büki és igali társa. Nyilván ebben szerepet játszott az is, hogy a kistelepüléseknek óriási kiugrási lehetőséget jelentett a termálvíz, így sok mindent ez alá tudtak rendelni, egy megyeszékhelyen viszont azért ez nem olyan egyszerű kérdés. Pláne, hogy Vas megyében több népszerű termálfürdő is működik. A szombathelyi termálfürdő számára egy fedett rész jelenthetné az igai előrelépési lehetőséget, aminek megépítése szerepel is a városvezetés tervei között.