• Házilagos fürdőgyógyászati eljárás a sós vizes ülőfürdő.

  • Elsősorban az adott területet érintő gyulladásos eredetű panaszok esetén lehet hatásos a sós ülőfürdő.

  • Összefoglaltuk az ezzel kapcsolatos tudnivalókat.

Az ülőfürdőt – függetlenül attól, hogy sós, vagy nem sós – leginkább három nagy problémakörnél szokták az alkalmazni. Elsősorban egyes nőgyógyászati problémák esetében, továbbá urológiai betegségeknél, valamint a végbéltájékot érintő problémáknál. Utóbbi jellemzően aranyeret, vagy ezt a területet érintő műtéti utókezelést jelent.

Érdemes tudni, hogy már önmagában a meleg víznek is fájdalomcsillapító hatása van, illetve a végbéltájékot érintő problémák esetében segíti a terület tisztán tartását az ülőfürdőzés. A meleg víznek erre a hatására lehet ráerősíteni azzal, hogy az ülőfürdőhöz gyógynövényt, jódot, vagy éppen konyhasót adagolunk.

Mikor érdemes sós vizes ülőfürdőt készíteni? A magas nátrium-klorid tartalmú vizek elsősorban a gyulladáscsökkentő tulajdonságukról ismertek, de fertőtlenítenek is, valamint segítik a sebgyógyulást. Ebből a szempontból nagyon hasonló a hatása a jódos vizekhez, illetve a jódos ülőfürdőhöz. Magyarán minden olyan esetben érdemes a sós fürdőt alkalmazni, amikor valamilyen gyulladás társul az adott problémához.

Egyébként, amikor az 1980-as években tesztelték a Sárvári Termálkristály hatását, akkor a fürdősóból készített kádfürdővel is nőgyógyászati gyulladásokban szenvedő, valamint urológiai problémákkal küszködő betegeket kezeltek, s a lényeg: igen kedvező eredményekkel.

Felvetődhet kérdésként, hogy mit értünk ülőfürdő alatt? Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Erre kétféle megoldás kínálkozik. Az egyik, hogy a kádat nagyjából egyharmadig, vagy maximum félig feltöltjük, annyira, hogy a medencetájékot fedje. A sót pedig ebben oldjuk fel.

Amennyiben pusztán a végbéltájékot érinti a probléma, akkor szóba jöhet a lavóros módszer. Ennek során egy nagyobb lavórba kerül a sós víz és ebbe kell beleülni. Ennek az előnye, hogy kevesebb só is elegendő hozzá. A hátránya, hogy nem túl kényelmes a lavórban gubbasztani, idősebbeknek és/vagy túlsúlyosaknak pedig sokszor nem is járható megoldás, hiszen beleülni sem egyszerű, de pláne után kikászálódni is nehezen tudnának a lavórból.

Fontos még kitérni arra, hogy milyen sót alkalmazzunk és mennyit adagoljunk az ülőfürdőhöz. Az előbbi kapcsán nem igazán tér ki a szakirodalom a só fajtájára. Ugyanakkor szerintünk a szimpla konyhasónál érdemesebb a Holt-tengeri fürdősókat választani. Ahogy nemrég írtuk, a két nagy drogérialánc kínálatában nem vészes az áruk, nagyon könnyen oldódnak a meleg vízben és kellemesebb, “olajosabb” érzetet adnak a szimpla konyhasónál. Nyilván ebben szerepet játszanak a Holt-tengeri fürdősóban található egyéb összetevők, ásványi anyagok is.

Az ülőfürdőhöz javasolt sómennyiség terén hatalmas szórások vannak. Inkább csak elrettentésül említjük, hogy az 1925-ben kiadott Révai Nagy Lexikonában a sós ülőfürdőhöz 1-2 kg sót javasoltak (egyharmad kád vízhez). Ez hatalmas mennyiség, ilyen erős sóoldatba bele ne üljenek. (Az ugyanakkor sokatmondó, hogy egy lexikonban már akkor kitértek a sós ülőfürdőre).

Más javaslatok szerint egy kiskanál só elég literenként, ami meg kevés lehet. Ezért visszautalnánk a Sárvári Termálkristállyal végzett felmérésre. Akkor egyharmad kádnyi vízben fél kilogramm fürdősót oldottak fel és ennyitől már jelentkezett a kedvező hatás. A lavóros megoldás esetén egy evőkanál só elegendő lehet az ülőfürdő elkészítéséhez. Amennyiben bizonytalanok vagyunk, akkor inkább elsőre kevesebb sót használjuk, azt ugyanis mindenképpen el kell kerülni, hogy marja a bőrünket a sós víz. A javasolt ülőfürdőzési idő 15-20 perc.