• Az 1960-as évek eleje óta már rengetegen megtapasztalhatták az igali gyógyvíz kedvező hatását.

  • A jódos-brómos gyógyvíz számos betegség, egészségügyi probléma esetén nyújthat segítséget.

„Az igaliaknak kis Hajdúszoboszlójuk lesz, olyan jó ez a víz” – ezt nem más mondta az 1960-as évek elején, mint Schulhof Ödön, az akkori hazai balneológiai reumatológia egyik legnevesebb alakja, a Balneológiai Kutató Intézet vezetője. A Balaton déli partjától 40 kilométerre fekvő Igalon még 1947-ben talált több mint 70 Celsius-fokos termálvizet a Magyar-Amerikai Olajipari Zrt. Ahogy a cég nevéből kitűnik, nem pont vizet kerestek, ezért gyorsan le is zárták a kutat.

A helybélieket azonban nem hagyta nyugodni a település alatt szunnyadó vízbázis és 1961-re elérték, hogy a község tulajdonába kerüljön a meddő olajkút, majd elküldték bevizsgáltatni a vizet. Ekkor derült ki, hogy a korábbi sejtéseknek megfelelően valóban gyógyhatású lehet a víz, s ekkor méltatta a vizet Schulhof Ödön is.

A fürdőépítéssel nem sokat vártak Igalon, lakossági összefogással, nagyrészt társadalmi munkában már 1962-ben megnyitották az igali fürdőt, ami 1967-ben fedett részleggel bővült. Az elmúlt évtizedekben pedig rengeteg gyógyulni vágyó vendég megfordult a Somogy megyei településen.

A korabeli sajtó egyébként sokat cikkezett már a 60-as években is Igalról, illetve az igali gyógyvízről. Érdekes, hogy nyaranta rossz időben már akkor is rengeteg balatoni üdülővendég ugrott át Igalra a cikkek szerint. A víz gyógyhatása kapcsán pedig említenek egy esetet, amikor a Pécsi Orvostudományi Egyetem kismedence-gyulladással küldött Igalra egy beteget, aki kétheti fürdőzés után panaszmentessé vált. Mankóval érkező, dagadt térdízületes betegekről is cikkeztek, akik az igali fürdőkúra után gyógyultan távoztak.

Igal gyógyfürdő gyógymedence

Igali gyógyvíz: miért hasonlították a hajdúszoboszlóihoz?

Schulhof Ödön hajdúszoboszlói párhuzama egyébként annak szólhatott, hogy az igali gyógyvíznek és a szoboszlói gyógyvíznek egyaránt kiemelkedően magas a jód- és a brómtartalma. Annyi apró különbség van, hogy a hajdúszoboszlói vízben kicsit több a jód, az igali gyógyvízben pedig kicsit több a bróm. Amiben már nagyobb az eltérés, hogy az igali víz 10 ezer mg/liter összes oldott ásványianyag-tartalma a duplája a hajdúszoboszlóinak. Szintén különbség, hogy az igali víznek nincs olyan barnás árnyalata, mint a szoboszlói víznek.

A gyógyvíz két domináns összetevőjére visszatérve, a jódnak jelentős a gyulladáscsökkentő, az ödémák felszívódását segítő és keringésjavító hatása. Szintén a jód kedvező tulajdonságai közé sorolják, hogy javítja a fizikai és szellemi teljesítőképességet. A bróm stresszoldó, nyugtató hatásáról ismert és ennek révén kedvező a hatása alvászavarok esetén.

A jód könnyen hasznosul, hiszen a bőrön keresztül, belélegezve a tüdőn keresztül és ivókúra formájában is jól felszívódik. Ennek kapcsán érdemes azt is megemlíteni, hogy az ország 80 százalékán nem tartalmaz elegendő jódot az ivóvíz, ami hozzájárulhat a pajzsmirigyproblémák kialakulásához.

Összességében az igali gyógyvizet reumatikus bántalmak, jódhiányos anyagcsere betegségek, gerinc- és ízületi bántalmak, gyulladásos nőgyógyászati és urológia betegségek esetén javasolják. Ivókúraként idült hörghurut, emésztési rendellenességek, savtúltengés esetén alkalmazható.