• Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a legjobb hatású gyógyvizek mesterségesen előállíthatók lennének.

  • A gyakorlatban azonban ezt nem olyan könnyű megvalósítani.

Az egyes gyógyvizek összetételéről meglehetősen pontos adatok állnak rendelkezésére. Tudható, hogy például a hajdúszoboszlói, hévízi, sárvári gyógyvíz literjében mennyi jód, kén, nátrium-klorid található, vagy van-e benne radon. Felvetődhet a kérdés, hogy ha erről ennyire részletes információink vannak, akkor mesterségesen reprodukálhatók-e a gyógyvizek?

A súlyfürdő feltalálójaként is ismert hévízi főorvos, dr. Moll Károly már az 1940-es években megjelent írásaiban említést tesz arról, hogy mesterséges oldatok hatása nem ugyanolyan, mint a természeteseké. “A vizsgálatok rámutattak, hogy az eredeti ásványvizek oldataiban más az ioneloszlás, amit utánozni nem lehet, s így a hatásuk is más, mint a mesterséges oldatoké. Aktívabb eletrolitoknak mondhatnánk az ásványvizeket a mesterséges oldatoknál” – írja Moll.

A hévízi főorvos azt is megemlíti, hogy olyan apróság, mint az utólagos újramelegítés is befolyásolhatja a gyógyvizek hatását, méghozzá nem éppen előnyére. “A mesterséges melegítés a gyógyvíz eredeti értékeiből mindig áldozatokat kíván és sokszor értékes áldozatokat, ezért igen fontos, hogy az a lehető legkevesebb inzultussal, a víz minél kisebb nyugtalanításával történjék” – említi Moll Károly. Ugyanakkor azt is hozzáteszi mindehhez, hogy gyógyvizenként is akadnak eltérések. Példaként felhozza, hogy az erősen sós vizek hatása kevésbé módosul a újramelegítések, vagy hosszabb medencés tárolás során.

Ennek kapcsán érdekes az is, amit dr. Kunszt János, a Gellért Gyógyfürdő egykori főorvosa írt régebben ugyanerről a témáról:

“A gyógyvizekkel való gyógyítás szempontjából hibájuk az analysiseknek, hogy heteken át tárolt, savakkal, lúgokkal kezelt vízzel történik az elemzés. Dalmady a gyógyvi­zek elemzését hullaboncoláshoz hasonlította, mégpedig teljes joggal, mert a vegyelemzett víz nem élő vizsgálati tárgy. Márpedig az, aki hosszabb idő óta behatóan foglalkozik gyógy­vízkúrákkal, határozottan megállapíthatja, hogy a frissen merített és a tárolt víz hatása kö­zött néha lényegbevágó különbség van”.

Hévíz legrégebbi gyógyfürdő

Dr. Kunszt külön is kitér a mesterségesen előállított szénsavas vizek és a természetes módon szénsavban gazdag vizek közötti különbségre. Mint írja:

“a mesterséges szénsavas oldatból a szénsav gyorsan, nagy buborékok alakjá­ban, szinte robbanásszerűen távozik. A természetes szénsavas vizekből ezzel szemben apró bu­borékok alakjában, hosszú időn át, egyenletesen távozik a szénsav. Ennek oka abban kere­sendő, hogy a természetes szénsavas oldatokban a szénsav egy része a vízben oldott carbonátokkal hydrocarbonatokat képezve, félig kötött ingatag állapotba kerül, s lassan, egyenle­tesen szabadul fel. A mesterséges szénsavas oldatokban soha sem sikerül a szabad szénsavat arra kényszeríteni, hogy félig kötött állapotba jusson, azaz a vízben oldott carbonatokkal hydrocarbonatokat alkosson. Nem képes a tudomány arra sem, hogy a gyógyvizekben oldott bizonyos sókat mesterséges úton hosszabb időn át oldatban tartson.”