• Csontritkulás esetén fontos szerepe van a könnyű, de rendszeres mozgásnak, ami a gyógyfürdőkben megvalósítható.

  • A gyógyvíznek, az úszásnak, a vízi tornának, a bőrt érő napfénynek együttesen lehet kedvező hatása a csontritkulás kezelése és megelőzése terén.

A csontritkulás több százezer embert érint Magyarországon. Nehéz megmondani, hogy mennyire civilizációs betegség, hiszen a diagnosztikája és annak elérhetősége rengeteget javult az elmúlt évtizedekben. Azaz régebben is sokaknak lehetett csontritkulásuk, csak éppen nem tudtak róla. Például a régészeti vizsgálatok kimutatták, hogy III. Béla feleségének Antiókhiai Annának is csontritkulása volt, pedig mindössze 31 évesen hunyt el.

Általánosságban azért nem ennyire rossz a helyzet, ugyanis amennyiben valamilyen betegség, táplálkozási rendellenesség, vagy gyógyszer nem szól közbe, akkor körülbelül 35 éves korig növekszik a csontrendszer tömege. Ezután lassú csökkenésbe kezd, majd 50 éves kor táján ez a csökkenés felgyorsul, elsősorban a nőknél.

A kezdődő csontritkulásnak semmilyen tünete nincs, már csak ezért is fontos 50 év felett akkor is megmérni a csontsűrűséget, ha az illető panaszmentes. A csontritkulás fő kockázatát a csonttörések megnövekedett rizikója jelenti, ezen belül is különösen veszélyes lehet a combnyaktörés.

A csonttömeg megtartásában nagy szerepe van a megfelelő kalcium és D-vitamin bevitelnek, továbbá a rendszeres, de könnyű testmozgásnak, ilyen lehet például a séta. Szintén ebbe a sorba tartozik – s itt jönnek be a képbe a termálfürdők, gyógyfürdők – az úszás, a vízben végzett mozgás. A gyógyfürdőkben elérhető kezelések közül a víz alatti gyógytorna, a szárazföldi torna, a parafangó kezelés, az elektroterápiás kezelések is szóba jöhetnek. A kezelések körét a betegség súlyosságától függően mindig a szakorvos tudja meghatározni.

A gyógyvizes medencefürdő esetében érvényesülhetnek a vízben lévő ásványi anyagok kedvező tulajdonságai, hiszen ezek a bőrön keresztül felszívódva bekerülnek a szervezetbe. Ilyen szempontból jó hatása lehet például a bükfürdői, gyopárosfürdői, hévízi, kehidakustányi gyógyvíznek. Az úszás, a vízben végzett gyakorlatok javítják az egyensúlyérzéket, erősítik az izmokat, így közvetve kedvező a hatásuk, hiszen segíthetnek megelőzni a fő kockázatot jelentő eleséseket.

Napos időben már tavasszal és ősszel is érdemes kimerészkedni a fürdők szabadtéri medencéibe, hiszen ilyenkor nagy testfelületet ér a napsugárzás, aminek révén D-vitamin termelődik a szervezetben. Ez már csak azért is fontos, mert idősebb korban a napfénnyel érintkező bőr rosszabb hatékonysággal képes D-vitamint előállítani. Egy 70 éves ember szervezetének D-vitamin termelő képessége 50-70 százalékkal rosszabb, mint egy 40 év alattié. A D-vitamin azért ennyire fontos, mert nélkülözhetetlen a kalcium felszívódásához, így hozzájárul a csonttömegvesztés lassításához.

A lényeg tehát az, hogy önmagában a gyógyfürdők látogatásától nem várható a csontritkulás megszűnése. Azonban a gyógyvíz, a vízben végzett mozgás, illetve a fürdőkben hozzáférhető egyéb kezelések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ne súlyosbodjon a betegek állapota.