-
Mozgásszervi betegségek esetén próbálták ki a propoliszból készített készítmények hatását.
-
Az előfeltevés az volt, hogy a propoliszos krémnek fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatása van.
-
A kezelés része volt egy kis meleg vizes áztatás is.
Sajnos talán annak idején nem kapott nagy figyelmet, de még a 90-es évek végén egy orvosi kutatást végeztek Debrecenben, amiben a propolisz hatását vizsgálták. Ez a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Debreceni Nagyerdei Gyógyfürdő, az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet és Finomvegyszer Szövetkezet együttműködése révén valósulhatott meg.
A különféle méhészeti termékeket előszeretettel alkalmazzák a népi gyógyászatban. Ezek közé tartozik a méhek által előállított ragasztóanyag, a propolisz is. A méhészek régóta állítják, hogy ez nemcsak kötő- és tömítőanyagként, hanem bakteriális, vírusos és gombás fertőzések ellen is hatásos. Ezen felül krém formájában, külsőleg alkalmazva gyulladás- és fájdalomcsillapító hatású. Az utóbbit szerették volna igazolni a mozgásszervi betegségek esetén.
Egy-két csavart is belevettek azért a vizsgálatba. A sima propoliszkrém mellett összeállítottak egy olyan készítményt is, amit gyulladásgátló nyomelemekkel – réz, cink, mangán, króm – dúsítottak. A méhek a propoliszt nyárfarügyekből gyűjtik össze. Mivel maga a propolisz végesen áll rendelkezésre, ezért arra is kíváncsiak voltak, hogy az alapanyagául szolgáló nyárfarügyekből készített kivonat is hasonló hatású-e.
A DOTE reumatológiai szakrendelésén jelentkezők közül 190 beteget választottak ki, akik a különféle gyulladásos és/vagy fájdalmas mozgásszervi panaszokkal küszködtek. A betegek vegyesen propoliszos krémes, nyomelemekkel telített propoliszos, nyárfarügy-kivonatos és nyomelemekkel dúsított nyárfarügy-kivonatos kenőcsös kezelést kaptak.
A betegek egy részét nem szimplán krémezték, hanem úgynevezett iontoforézist alkalmaztak. Az iontoforézis azt jelenti, hogy kisfrekvenciás árammal valamilyen szert juttatnak a szervezetbe, az előnye, hogy konkrétan a problémás területen alkalmazható. A kezeltek pechesebb része pedig sima placebót kapott, azaz náluk olyan krémet alkalmaztak, amelyben semmilyen hatóanyag nem volt.
A kezelés megkezdése előtt, majd utána több paramétert is vizsgáltak a kiválasztott betegeknél. A nyugalmi mozgásra, nyomásra jelentkező és éjjel fellépő fájdalmat, a térdízületek körfogatát centiméterben, valamint a 25 méter megtételéhez szükséges időt másodpercekben.
A debreceni gyógyfürdőben végzett kezelések egy kis kellemes fürdőzéssel kezdődtek. Ennek során a betegek 10 percig 36-37 Celsius-fokos vízben áztatták a problémás testrészüket. Miután megtörölköztek, felvitték a krémet, – vagy iontoforézissel juttatták be a hatóanyagot – majd ezt 30 perc múlva megismételték. A kezelt területet fél-egy órára kendőbe bugyolálták. Ez egyrészt javította a krém felszívódását, másrészt meggátolta a szétkenődését. A kezeléseket két héten át naponta végezték.
A propoliszos és a nyárfarügy-kivonatos krémek szignifikánsan javították a mozgásszervi betegek állapotát a placebós kezelésben részesülő csoporthoz képest. Különösen hatékonyak voltak azok a kezelések, amelyeket nyomelemekkel dúsított krémmel végeztek. Emellett a krémezésnél hatékonyabbnak bizonyult az iontoforézises megoldás.
Érdekes, hogy a placebocsoportnál is észleltek némi javulást, amit a meleg vizes áztatásnak, a bebugyolálásnak, illetve a placebo krém bőrpuhító hatásának tulajdonítottak.
Az orvosok a mellékhatásoktól egy picit tartottak. A korábbi vizsgálatok szerint ugyanis a propolisz igen gyakran allergiás reakciókat okoz a bőrön és a száj nyálkahártyáján. Szerencsére a kezelések során egyetlen egyszer sem lépett fel allergiás szövődmény. Illetve semmilyen egyéb mellékhatást sem tapasztaltak.