-
A négy budapesti törökfürdőből három működik, de ezek közül is hamarosan bezárják az egyiket. A jó hír az, hogy felújítás miatt.
-
Már a törökök is felismerték, hogy egyes termálvizeknek gyógyhatása is van.
Az aquincumi fellendülés után a török hódoltság hozta el a budai fürdők második aranykorát. Érdekes helyzet volt ez, hiszen az 1540-es években kezdődött és a 150 évig tartó török hódoltság ideje más tekintetben nem sok pozitívumot jelentett a megszállt területeknek.
Ez abból is látszódott, hogy ez katonai jellegű megszállás volt és a törökök jóformán semmit nem építettek. Két kivétel volt: több mecsetet is emeltek (bár sokszor csak korábbi templomokat alakítottak át), valamint fürdőket építettek.
A fürdőkhöz való vonzalmuk vallási eredetű volt, a mohamedán vallás szerint ugyanis a napi imák előtt folyó, vagy csurgó vízben kellett mosakodniuk. Ehhez pedig kitűnő alapot jelentettek a bővízű budai termálforrások, amelyekre alapozva a fürdőket kialakították. Szintén a sajátságos fürdőlátogatási gyakorlatukhoz tartozott, hogy reggel a férfiak, délután az asszonyok használhatták a fürdőket.
Már ekkoriban felismerték, hogy egyes termálvizek gyógyhatással is bírnak. Ezért megkülönböztették a szimpla tisztálkodási fürdőket, ezeket hamamnak nevezték, valamint kaplisda, vagy ilidzsa néven emlegetett gyógyfürdőket.
Azzal kapcsolatban különböző adatok maradtak fenn, hogy a török időkben hány termálfürdő működött Budán. Edward Brown, angol orvos, aki a török hódoltság utolsó éveiben járt a városban, összesen nyolc meleg vizű fürdőt említ. Ahogy írja:
„Vannak még (Budán) szép mecsetek és karavánszerájok, valamint kiválóan pompás hatású fürdők. Nyolc fürdőt figyeltem meg és egyesekben meg is fürödtem. Velibey fürdője a legpompásabb valamennyi között, amely Solimán alatt szépségben igen sokat nyert. Ennek a fürdőnek négy kupolája van azon az egyen kívül, amely nagyon pompásan a középső helyen van és amelyet 12 nagy és vastag oszlop tart.
Amarra van egy magas hegy, amelyet Szent Gellérthegynek neveznek, rajta egy erődítést (sáncot) építettek, ahonnan a várost és a környéket át lehet tekinteni. A budai természetes meleg fürdőket Európa legnemesebb fürdőinek kell tartani, nem csupán tekintélyes terjedelmük miatt, hanem pompás fürdőépületeik miatt is. A törökök gyakran fürödnek és jóllehet saját lakásukra és házaikra legtöbbnyire nem sok súlyt helyeznek, annál inkább pompakedvelők az ő középületeikben, ezt gazdagon bizonyítják a fürdőépületeik.”
Az akkori fürdők közül a mai Gellért Gyógyfürdő területén lévő fürdőt akkoriban Sárosfürdőnek nevezték. Lubenau Reinhold 1587-es útleírásában külön is megemlíti ennek a fürdőnek a tűzforró vizét:
„Önmagától olyan forró, hogy abban egy sertést is meg lehet főzni és egy nagy sereg béka úszkál benne akadálytalanul… ha én ezt nem láttam volna magam, nem is hinném … A vize olyan kék, mint a magyar vitriol és erősen kénszagú.”
Szintén a törökfürdők közé tartozik a Rác fürdő, amit Debbag-Chane néven emlegettek a korabeli útleírások. A mai Rudas Gyógyfürdő elnevezése pedig anno zöldoszlopos fürdő volt. A korszak kedvelt fürdői közé tartozott a táblafürdőnek, vagy deszkafürdőnek nevezett törökfürdő, ennek utódja a mai Király Gyógyfürdő.
A mai Veli bej fürdő is feltűnik a régi útleírásokban Veli bég fürdőjeként, illetve kapali, azaz zárt fürdőként is említik. Útleírások szerint olyan forró vizet adott a Veli bej forrása, hogy hideg víz hozzáadásával tették elviselhetővé a hőmérsékletét… Több törökfürdő azonban nem maradt fenn, pedig például a lőpormalminak nevezett fürdő számított annak idején a legnépszerűbb törökfürdőnek.
Jelenleg három törökfürdő működik Budapesten: a Rudas, a Király és a Veli bej fürdő. Ezek közül a Király Gyógyfürdőt hamarosan bezárják, mert még idén elkezdődik a már nagyon időszerűvé vált rekonstrukciója. Ami nagy kérdés, hogy mi lesz a 2010-re teljesen felújított és kibővített Rác fürdővel, ami mind a mai napig zárva tart, bár rendszeresen felvetődnek ötletek az újbóli megnyitására.