• A gyógyvízért sokat gyalogló tehenek és a glaubersós vizet ihatatlannak találó birkák is segítettek már a gyógyvizek felfedezésében.

  • Időnként az állatok előbb ismerték fel a vizek gyógyhatását, mint az emberek.

A hazai gyógyvizek felfedezésének tipikus története úgy kezdődik, hogy a geológusok kőolajat, vagy földgázt kerestek, de pechjükre termálvizet találtak. Ezekről a termálvizekről pedig később kiderült, hogy gyógyhatással is rendelkeznek, azaz gyógyvíznek számítanak.

Ugyanakkor néha arra is akadt példa, hogy állatok segítettek a gyógyvizek, gyógyforrások felfedezésében. A Jász-Nagykun-Szolnok megyében található Tiszasüly község Kolop-puszta nevű külterületi részén 1890-től kezdve közel 50 éven át egy gyógyfürdő működött. Az egykori kolopi fürdő úgy jött létre, hogy Végess Sándor földbirtokos az állatai itatásához kutat fúratott. A víz kicsit kénes illatú volt, de ennek nagy jelentőséget nem tulajdonították. Akkor lett “gyanús” víz, amikor azt látták, hogy az állatok szokatlanul gyakran látogatják az ivókutat és láthatóan jobb kondíciójuk lett a víztől. Sőt, egyes beteg állatok meg is gyógyultak a vízben való dagonyázást követően.

Ekkor bevizsgáltatták a kolopi vizet, amiről kiderült, hogy ivókúra formájában gyomorbántalmak és hörghurut gyógyítására alkalmas, de fürdőkúrákhoz is érdemes használni. Még az 1890-es években megkezdték a kénes víz palackozását és üdülőtelepet is kialakítottak kádfürdőkkel és medencével.

A második világháború alatt a kolopi fürdőépületek megsemmisültek és később sem építették újjá. Ugyanakkor a kolopi gyógyiszapot mind a mai napig használják.

A jelenleg is kapható Parádi kénes forrásvizet is állatok fedezték fel. A gazdáknak az volt gyanús, hogy a tehenek a parádi Tarna-patak helyett inkább messzebb gyalogoltak és mindig ugyanabból a forrásból ittak. A Csevice-forrás híre hamar elterjedt és az 1700-as években már hivatalosan is igazolták a víz gyógyhatását.

gyógyvizek

Egy harmadik példa pedig arra utal, hogy azért az állatok sem szeretik az összes gyógyvizet. Az 1900-as évek elején Tiszajenő határában eredetileg a birkák itatására fúrattak egy kutat. A baj csak az volt, hogy a feltörő keserűvízből a finnyás birkák nem voltak hajlandók inni. Ekkor alaposabban megvizsgálták a vizet és kiderült, hogy kitűnő glaubersós gyógyvízről van szó, ami a legkülönfélébb emésztőrendszeri betegségek tüneteit enyhíti. Sokaknak ismerős lehet ez a víz, hiszen Mira néven jelenleg is palackozzák.