Iható gyógyvizek: mit kell róluk tudni?

• Nálunk nem kap akkora hangsúlyt a gyógyvizek fogyasztása, mint más országokban, pedig jó néhány betegség esetén hatékonyak lehetnek.

• Fontos azt is tudni, hogy milyen esetekben ellenjavallt a gyógyvizes ivókúrák alkalmazása.

Amikor azt halljuk, hogy egy településen elérhető a gyógyvíz, akkor egyből egy fürdőre, illetve fürdőkúrára gondolunk. Holott a gyógyvízzel végzett ivókúrák is kifejezetten hatásosak lehetnek egyes egészségügyi panaszok esetén. Olyannyira, hogy jó néhány külföldi gyógyhely kifejezetten az ivókúra köré építi a gyógyászati kínálatát.

A hazai gyógyvizeknél maradva fontos megemlíteni, hogy nem mindegyik gyógyfürdő vize alkalmas ivókúrához is. Amennyiben az adott helyen iható a gyógyvíz, azt külön jelzik. Sőt, sok helyen – például Hévízen –  ivókutakból juthatunk hozzá a vízhez.

A teljesség igénye nélkül alkalmas ivókúrákhoz a már említett hévízi mellett a bükfürdői, bükkszéki, igali, kehidai víz. A fővárosi gyógyfürdők közül pedig a Lukács, a Rudas és a Széchenyi fürdők vize is használható ivókúrákhoz. Utóbbiakon belül érdemes kiemelni a Rudas Gyógyfürdőt, ahol három különböző forrás vize érhető el párhuzamosan: ezek az Attila, a Hungária és a Juventus nevet viselik.

A iható gyógyvizek betegségek kezelésére és megelőzésére alkalmasak, a hatásuk pedig orvosi vizsgálatokkal igazolták. Általánosságban nehéz a belsőleg alkalmazható gyógyvizek hatásáról beszélni, hiszen egészen különböző tulajdonságaik lehetnek az összetételük – például glaubersós, vagy kénes – miatt.

Sőt, még a Rudas fürdő három forrásának is más-más hatása van. Az Attila gyógyvíz hólyag, epe és májbántalmak esetén, gyomorhurutnál, légzőszervi hurutoknál lehet hatékony. A Hungária gyógyvizet gyomorsavtúltengés, vesemedence bántalmak, ideges gyomorbajok esetén szokták javasolni. A Juventus gyógyvíz pedig magas vérnyomásnál, reumatikus és köszvényes problémáknál lehet hatékony.

A fürdőkhöz kapcsolódó ivókutak mellett jó néhány víz palackozva országszerte is elérhető. Elég csak az olyan márkákra gondolni, mint a Ferenc József, a Hunyadi János, a Mira, a Parádi, vagy éppen a Salvus víz. Hévízi palackozott gyógyvizet ugyanakkor ne keressünk a szupermarketekben. A hévízi víz egyik meghatározó eleme ugyanis a radon, ami néhány nap után elbomlik, ezért csak helyben van értelme a fogyasztásának.

Attól függően tehát, hogy milyen panasz, vagy betegség esetén alkalmaznánk egy gyógyvizet, mindenképpen érdemes elolvasni a javallatait. Ehhez a víz összetétele is kiindulópontot jelenthet. Például a glaubersós vizek székrekedés, enyhe(!) bélhurut, epebetegségek megelőzése során lehetnek hatékonyak. Szintén a glaubersós vizek jellemzője, hogy gyorsítják az anyagcserét, ezáltal fogyókúra esetén is hasznosak lehetnek.

A kénes, vagy más néven szulfátos gyógyvizek fontos tulajdonsága, hogy szabályozzák a gyomorsav termelődését. Így étkezés előtt fogyasztva csökkentik a gyomorsav képződését, étkezés után pedig éppen, hogy serkentik a gyomorsav termelődését. Ezáltal segítik az emésztést, megszüntetik a teltségérzetet, a puffadást.

Vannak, akik azért nem szeretik meginni ezeket a gyógyvizeket, mert kellemetlennek tartják az ízüket, vagy éppen a szagukat. Akinek ez probléma, az a gyógyvíz után igyon meg gyorsan egy fél pohár csapvizet, vagy ásványvizet, amivel elveszi a gyógyhatású víz „ízét”. Akinek a gyógyvíz illatával/szagával akad problémája, annak – bár viccesen hangzik, de – érdemes ivás közben visszatartania a levegőt, vagy befognia az orrát.

Nagy általánosságban azért elmondható, hogy orvosi konzultáció nélkül csak enyhébb egészségügyi panaszok esetén javasolt a gyógyvizek kúraszerű fogyasztása. Kifejezetten ellenjavallt az alkalmazásuk epe- és májgyulladás esetén, epekőnél, vérző gyomorfekélynél, a veseműködés elégtelenségekor. Sokszor a javallatok között szerepel a gyomor- és bélhurut, de egy aktív gyulladásos bélbetegséget (Crohn, colitis ulcerosa) ne kezdjünk el ivókúrával a saját szakállunkra kezelgetni. Az erősen szénsavas vizek fogyasztását pedig gyomorsavtúltengés és gyomorfekély esetén ajánlott kerülni.