2,5 kilométeres árkot ástak, hogy lehessen Bükön termálfürdő

• A Bük melletti termálkúttól kiindulva egy 2,5 kilométer hosszú vízelvezető árkot ásott ki egy hónap alatt több mint 1000 helyi és környékbeli lakos.

• A lakosság aktív közreműködése nélkül lehet, hogy ma nem is létezne a büki termálfürdő.

A cikk az Arcanum segítségével készült.
Rengeteg hazai termálfürdő története az 1950-es és 1960-as években kezdődött. Ez rendszerint összefüggött az akkoriban igen aktív olaj- és földgázkutatással, hiszen sok esetben kőolaj, vagy földgáz helyett találtak – tulajdonképpen véletlenül – termálvizet. Sok mai népszerű fürdő az akkori helyi és környékbeli lakosok kétkezi munkájának köszönheti a létét.

Ahogy korábban az Igali Gyógyfürdő kapcsán is írtuk: hiába volt termálkút, abban az időszakban sokszor még egy egyszerűbb termálfürdő létesítéséhez sem voltak elegendőek az anyagi források. Viszont akkoriban sok mindent megoldottak önkéntes társadalmi munkával, az igaliak például maguk ásták ki az első termálmedencéjüknek a helyét. Nagyon hasonlóan alakult ez Bükön is.

A Nagykanizsai Olajkutató és Fúró Vállalat az 1950-es években kezdett kutatófúrásba a Vas megyei Bük község határában. 1282 méteres mélységben termálvizet találtak, viszont mivel nem éppen ezt keresték, ezért továbbálltak a szakemberek. Előtte azonban felajánlották a kutat Bük község tanácsának. Az anyagi lehetőségek szűkössége miatt a település vezetői nem tartottak erre igényt, ezért az olajkutatók lezárták a termálkutat.

A helyieket azonban lázba hozta a termálvíz híre, a napi szóbeszéd részévé vált, hogy építhetnének egy kis fürdőt, ha már ott van alattuk a hatalmas vízbázis. 1959 októberében a lakossági nyomásnak engedve egy rendkívüli tanácsülést hívtak össze. Ezen komoly társadalmi munkát ajánlottak fel a fürdő létesítéséhez, valamint végül még megyei szintről is kaptak ígéretet némi anyagi támogatásra.

Egy évvel később, 1960 októberében az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat kapta feladatul, hogy újra üzembe helyezze a termálkutat. Miután egy mezőgazdasági terület közepén feküdt a kút, ezért jó előre gondoskodni kellett a víz elvezetéséről. Ez azt jelentette, hogy egy 2,5 kilométer hosszú árokra volt szükség, ami a kúttól a Répce folyóig vezette a feltörő vizet. Itt jött képbe a felajánlott lakossági munka, ebben büki és környékbeli lakosok – több mint ezer fő – vett részt és egy hónap alatt végeztek az árok kiásával, amivel akkori áron 250 ezer forintot spóroltak.

1960. december 5-én a megtisztított kút hatalmas robajjal újra működésbe lendült. A Vasi szemle korabeli cikke szerint egyébként a lenti legendás fotó a víz feltöréséről ekkor, és nem a víz eredeti felfedezésekor készült. A szakemberek készültek erre a helyzetre és úgy alakították ki a kútfejet, hogy meg tudják zabolázni a feltörő vizet.

A víz ekkortól kezdve már békésen csordogált a kiásott árkon keresztül. Viszont magára a fürdőre még jó másfél évet várni kellett. Egyrészt maga a fürdő is jelentős beruházást igényelt, másrészt eleinte problémát jelentett, hogy a víz magas ásványianyag-tartalma miatt rendszeresen eltömődött a kútfej.

Az árkot egyébként a lakosság egyből birtokba vette és elindult az árokfürdőzős gyógyturizmus. Eleinte a környékről, majd egyre messzebbről is felkerekedtek a termálvizes csatornához. Akkor még csak sejteni lehetett, hogy gyógyhatása van, de később ezt igazolták is. Már csak az árokfürdőzők miatt is sürgető volt a fürdő kiépítése, hiszen ezáltal kulturáltabb fürdési lehetőséget nyújthattak.

Ehhez még a legalapvetőbb dolgokat is biztosítani kellett, mert nem volt még szinte semmi a ma ismert bükfürdői területen. Villamosvezetéket építettek, valamint egy összekötőutat a közeli országútig. A MÁV pedig Bük-Fürdőtelep néven egy megállóhelyet is kialakított. (A vasútvonalat 1974-ben felszámolták). A fürdő eleinte egy 500 négyzetméteres gyógymedencéből és öltözőkből állt.

A nyitásra 1962. augusztus 19-én került sor. Hatalmas érdeklődés övezte a fürdő nyitását, szeptember végéig 32 ezer vendéget fogadtak. Ennek a nagyságát jól jelzi, hogy 1963-ban, az első teljes strandszezonban – május elsejétől szeptember végéig – 37 ezren keresték fel a büki termálfürdőt. Ezután a vendégszám rohamosan emelkedett, hiszen egy évvel később már 87 ezer vendégük volt, 1967-ben pedig már 165 ezerre ugrott a büki fürdőzők száma.