• Az eredeti „ős súlyfürdő” nem nagyon hasonlított a mai megoldásra.

  • A betegeket eleinte a Tófürdőben úszkáló kalodákban kezelték.

Ahogy egy korábbi cikkünkben írtuk, a súlyfürdő hévízi találmány. Dr. Moll Károlynak, a gyógyfürdőkórház 1950-ben kinevezett igazgatóhelyettesének és reumatológus főorvosának a nevéhez fűződik a módszer kidolgozása. Az ötletet azok a betegek adták, akik nem nagyon tudtak úszni, ezért inkább csak kapaszkodtak a Tófürdőben. Azonban kiderült, hogy a derékfájásos panaszaik ugyanúgy enyhültek, mint azoknak, akik vígan úszkáltak a tóban.

Ez alapján kezdett kísérletekbe Moll Károly és felesége. Eleinte csak annyi újítást vezettek be, hogy a tó közepén kapaszkodó betegek lábára súlyokat helyeztek el. Ezután vízen úszó eszközöket építettek, amelyeken kezdetben a válluknál, majd a nyakuknál fogva rögzítették a pácienseket, akiknek a derekukra, lábukra kerültek a súlyok. Később pedig a vízen úszkáló megoldás helyett fixálták a súlyfürdő helyzetét.

Az ötletadó kapaszkodás:

Hévíz súlyfürdőA módszert 1953-ban véglegesítették és gyakorlatilag azóta is az akkor kidolgozott metódus szerint végzik a súlyfürdős kezeléseket. Ebből az időszakból, egészen pontosan 1955 nyaráról egy filmhíradó is fennmaradt, amiben az újfajta hévízi kezelési módot mutatják be. Ekkor még a vízen úszkáló megoldást alkalmazták.

Hévíz súlyfürdő régenA lenti videón feltűnik maga Moll Károly is. A kezelés hatékonyságát pedig egy fiatal bányászon, Balázs Istvánon mutatják be, aki isiásszal küszködött és csak bottal tudott járni. A videón még a vízen úszó kalodás megoldás szerepel. Ahogy látható, ezek páros szerkezetek voltak, azaz egyszerre két személy lógott benne, egymással szemben, így a kezelés végére egészen összebarátkozhattak.

A legfontosabb viszont az volt, hogy hatékonynak bizonyult a módszer. „A néhány héten át alkalmazott súlyfürdő meggyógyítja a nehéz fizikai munkások között gyakori isiászt” – hangzik el a felvétel végén.