• Egy hévízi reumatológus szakorvos találta fel a számos gerincbetegség kezelésére alkalmas víz alatti súlyfürdőt.

  • A terápiát nem is nagyon találhatták volna fel máshol, mint Hévízen.

  • Most megtudhatja, hogy miért kellett ehhez a Tófürdő.

Jó néhány gyógyfürdőben elérhető kezelési mód a súlyfürdő. Ennek során a betegek a nyakuk, vagy a hónaljuk alátámasztásával lógnak egy mély medencében. A ránézésre kicsit talán ijesztő, de amúgy fájdalommentes kezelési módot általában a porckorong betegségei, gerincferdülés, a térd- valamint a csípőízületek merevsége esetén alkalmazzák. A kedvező hatása abban rejlik, hogy a porckorongokat, a gerinccsatornából kilépő, nyomás alatt álló idegeket, valamint a gerinc melletti izomzatot szinte teljesen tehermentesíti.

súlyfürdőA víz alatti súlyfürdő magyar találmány. Dr. Moll Károlynak, a hévízi fürdőkórház 1950-ben kinevezett igazgatóhelyettesének, illetve reumatológus főorvosának a nevéhez fűződik a módszer kidolgozása. A súlyfürdőt 1953 óta, azaz 62 éve alkalmazzák. A különleges terápia rengeteg beteg panaszait szüntette meg, illetve mentette meg őket egy esetleges műtéttől.

Mi adta az ötletet a súlyfürdőhöz? Mutatjuk:

Hévíz súlyfürdőHévíz termál üdülőhelyA fenti 1933-ban készült és a lenti, frissebb képen közös momentum: a kapaszkodó emberek. Igen, innen ered a súlyfürdő ötlete. Erről egy tíz évvel ezelőtti interjúban beszélt az azóta elhunyt dr. Moll Károlyné dr. Hoffmann Ilona, aki a férjéhez hasonlóan szintén reumatológus volt. A súlyfürdő kidolgozásában is közreműködő doktornő mesélte el, hogy a Tófürdőben úszni nem tudó, vagy éppen megpihenő emberektől jött az ötlet. Azt tapasztalták ugyanis, hogy azoknak a derékfájós betegeknek, akik a tóban inkább csak kapaszkodtak és nem úsztak, ugyanúgy javult az állapotuk, mint azoknak, akik jóval aktívabb mozgást végeztek.

A kezdetleges formájú súlyfürdő mindössze annyiból állt, hogy a kapaszkodó emberek lábaira súlyokat helyeztek, hogy ezzel ellensúlyozzák a víz felhajtóerejét. Már önmagában ez is javította a kezelések hatékonyságát, de ezt hamar továbbfejlesztette a Moll házaspár – eleinte saját magukon kísérletezve a módszert.

Az első súlyfürdők még a vízen mozgó keretek voltak, a betegeket pedig kezdetben a válluknál, később a nyakuknál támasztották meg, a lábaikra pedig súlyokat helyeztek. Amikor kiderült, hogy ezzel a megoldással kitűnő eredmények érhetők el, kifejlesztették a fix súlyfürdőt, amit már a belső medencékben is lehetett alkalmazni.

Hogyan kell érteni a gyógyfürdőkben ajánlott 20-30 perces fürdési időket? Kattintson ide és megtudja a választ.