• Régi vízgyógyászati megoldás a váltófürdő, amit házilagosan is elvégezhetünk.

  • Csak néhány apró szabályra kell figyelni.

A váltófürdő egy régi, de manapság talán már ritkábban alkalmazott, kevésbé ismert fürdőkezelésnek számít. A nagy előnye, hogy otthon, házilagosan is könnyen elvégezhető.

A módszer kidolgozása Sebastian Kneipp nevéhez fűződik, aki többféle vízgyógyászati kezelést is alkalmazott és ezek egyike volt a váltófürdő. Kneipp eredeti javaslatában ez úgy szerepel, hogy 30-35 Celsius-fokos kádfürdőben kell helyet foglalni 10 percig, amit egy 1 perces hideg vizes kádfürdő, vagy lemosás követ. Ezt háromszor kell ismételni.

Kneipp egész testes módszerként írja le, de manapság a gyakorlatban ezt inkább csak a végtagoknál szokták alkalmazni. Főként érbeidegzési zavaroknál javasolják a kezeket, lábakat érintő váltófürdőt, továbbá a “hideg láb, hideg kéz” tünetegyüttesnél, visszeres pangásnál, fáradásos lábfájdalomnál.

Házilagosan ez kétféle módon kivitelezhető. Az egyik, hogy zuhanyozzuk az érintett testrészt, a másik, hogy lavórba, vagy vödörbe mártjuk a lábakat, kezeket. Nem kell ennek kapcsán a Kneipp-féle 10 perc – 1 perc felosztáshoz ragaszkodni. Elegendő, ha a meleg vizet 1 percig, majd a hideg vizet 10 másodpercig alkalmazzuk, mindezt tízszer ismételve.

A lavóros, vödrös megoldásnál értelemszerűen kell egy meleg vizes és egy hideg vizes lavór. Ennél talán kényelmesebb a zuhanyzós verzió, bár ott a hőfok nem annyira precízen szabályozható.

A hideg és a meleg víz kapcsán még van egy olyan ajánlás, hogy a kettő hőmérséklete közötti különbség ne haladja meg a 20 Celsius-fokot. Szintén alapvető váltófürdős szabály, hogy a meleggel kell kezdeni és a hideggel befejezni.

Amennyiben szakorvos is javasolja, akkor a váltófürdő ülőfürdő formájában is alkalmazható aranyeres csomó és nőgyógyászati gyulladások esetén. Az ülőfürdőre vonatkozó szabályok megegyeznek a fentiekkel.