• Az 1950-es években találtak a Balaton-közeli Buzsák községhez tartozó Csisztapusztán termálvizet.

  • A szomszédos állami gazdaság dolgozói voltak a fürdő első vendégei.

  • Csetneki Béláné csodás gyógyulásáról még a sajtó is beszámolt.

Somogy megyében, a Balaton dél-nyugati medencéjétől délre található a Nagyberek. Ezen a vidéken jelentős mezőgazdasági fejlesztések zajlottak a második világháború után. Ezen belül is a Fonyód és Buzsák község között lévő Csisztapuszta környéke a Nagybereki Állami Gazdaság fajtiszta sertésállományáról volt híres.

Ezzel párhuzamosan akkoriban javában zajlottak a kőolaj utáni kutatások a szomszédos Zala megyei területeken, s végül a geológusok Csiszatpusztára is eljutottak. 1956-ban félsikert értek el, ugyanis valamit találtak, de nem olajat: 42 Celsius-fokos termálvíz tört fel a föld mélyéről.

Elsőként a közeli állami gazdaság dolgozói fedezték fel, hogy a reumás panaszok esetén kedvező hatású a szabadon elfolyó termálvíz, s kis gödröket vájtak a földbe, amelyek kezdetleges medenceként funkcionáltak. Kiépített út híján eleinte leginkább gyalogosan, biciklivel, esetleg lovaskocsival keresték fel a vendégek a spontán kialakuló fürdőt. A csisztapusztai fürdő híre azonban gyorsan terjedt és a buzsáki tanácsnál is hamar felismerték az ebben rejlő lehetőséget. Társadalmi munkában betonmedencéket építettek és apránként megkezdődött a termálfürdő kialakítása.

A Fortepanon egyébként találni fotókat Csisztapuszta “ős fürdőjéről”. Igaz, ezekhez helytelenül 1947-es és 1966-os évszámok vannak rendelve. Azonban valójában 1956-ban, vagy 1957-ben készülhettek.

Csisztapuszta fürdőzők

Csiszta termálfürdő régenCsiszta termálfürdő régenCsiszta termálfürdő régen

A legendás kisvasút: előbb volt, mint a fürdő

Kezdetben a csisztapusztai fürdő fejlődését nagyban segítette a közeli gazdasági kisvasút. Ennek az építését a termálfürdőtől teljesen függetlenül, még 1950 első hónapjaiban kezdték el. Az eredeti tervek szerint a Balatonfenyvesről induló vasútvonalak gyakorlatilag az egész Nagybereket és környékét behálózták volna, ám végül csak egy kisebb hálózat valósult meg.

A kisvasút elsődleges célja a mezőgazdasági termékek szállítása volt, az utasforgalom csak 1956-tól indult el. Eleinte még nem az idegenforgalom dominált a forgalom belül, hanem a térségben élők közlekedését segítette a kisvasút. A turistaforgalom jelentősebben csak a 70-es évek közepétől lendült fel, sokan éppen a kisvasút révén ismerték meg a kissé eldugott termálfürdőt. Fénykorában naponta nyolc járat közlekedett Balatonfenyves és Csisztapuszta között.

Csisztapuszta kisvasútA megnövekedett igények miatt ráadásul a csisztai vonalat is megtoldották, hogy közvetlen, még kényelmesebb kapcsolatot teremtsen a termálfürdővel, így jött létre a Csiszta-gyógyfürdő állomás. Sajnos, a rossz pályaállapotok miatt 2002-ben a Központi főmajor és a Csisztapuszta közötti, valamint az abból kiágazó táskai vonalon üzemszünetet vezettek be, s itt azóta sem jár a kisvasút.

Csisztapuszta fürdő

Balatonról a Csiszta Fürdőbe

Az enyhén kénes termálvíz mozgásszervi, reumatikus betegségek, nőgyógyászati gyulladások és bőrbetegségek kezelésére is alkalmas. A Balatonhoz való közelsége miatt viszont sok nyaralóvendég amolyan “rossz idő esetére B-terv”-alapon gondol a fürdőre.

Ez egyébként nem újdonság, már egy 70-es évek végén kiadott útikönyvben is találtunk erre vonatkozó utalást: “A nyári látogatók nagy része egészséges, akik főleg a balatoni hűvös, esős időjárás esetén választják ezt a fürdési lehetőséget. Ilyenkor tényleg kellemes időtöltés a meleg vízben fürdeni”. A fürdő ugyan manapság már egész évben nyitva tart (nyilván a járványhelyzetek kivételével), de sokáig csak május elseje és szeptember vége között várta a vendégeket.

Csisztapuszta fürdőA termálfürdő eleinte nagyon gyorsan fejlődött, – pláne, ha figyelembe vesszük az ország akkori anyagi helyzetét – 1958-ban már 40 ezer vendéget fogadtak. Ez egy riportból derült ki, ami a Somogyi Néplap 1958. szeptember 11-i számában jelent meg. A cikk szerint akkoriban már három betonmedence működött a Csiszta Fürdőben. Azonban vezetékes ivóvíz még nem volt elérhető a létesítményben, viszont már tervezték, hogy egy közeli artézi kútból megoldják a vízellátást.

Csisztapuszta termálfürdő

Még Márfiné dereka is meggyógyult Csisztapusztán

Az 1958-ban, a Somogyi Néplapban megjelent cikk írója néhány fürdővendéget is megszólaltatott:

“Az egyik sarokban egy nagykanizsai vasutas asszony, Csetneki Béláné dörzsölgeti reumás kezét. Nézze  csak, – mondja – egy hónapja még semmit sem bírtam fogni vele, s ma, alig kétheti rendszeres fürdőzés után, kissé fáj még ugyan, de már teljesen felengedtek a merev inak.”

Márfiné is szinte megfiatalodott a termálvíztől:

“Munkában töpörödött idősebb asszony szólít magához, örömmel újságolja, hogy alig négy-öt fürdés után ismét kiegyenesedett meggörbült dereka. S valóban, ahogy elköszön, és elindul az egyik medence felé, már cseppet sem látszik  Márfinén, a Nagycsicsón lakó munkásasszonyon, hogy nemsokára a 65. életévébe lép. S így a többiek is. Az ember alig győzi jegyezni a sok ujjongó mondatot, amellyel Csiszta gyógyvizét illetik.”

Első négy fekete-fehér fotó forrása: Fortepan / Berkó Pál