-
1937-ben találtak kőolajat Zala megyében.
-
Voltak olyan évek, amikor Nagykanizsától Zalaegerszegig ért a zalai olajvidék.
-
Ennek az időszaknak köszönheti a létét sok mai termálfürdő.
A hazai termálfürdők történetének egyik tipikus eleme, hogy szénhidrogén-kutatás során bukkantak termálvízre is, vagy éppen az olaj helyett találták a vizet. Ugyan a fekete aranyból már nem maradt szinte semmi, de azon a vidéken ez teremtette meg az alapját sok ma is működő termálfürdőnek.
Elsőként egy angol cég, az Anglo-Persian Oil Company kezdett olajkutatásba Zala megyében, azonban nem jártak sikerrel. Jó néhány évvel később egy amerikai vállalat újra megpróbált olajat találni, méghozzá ugyanott, ahol az angolok kudarcot vallottak. Sikerült a tervük és 1937-ben kőolaj tört fel a Bázakerettye közelében fekvő Budafapusztán. Annyi olajat találtak, hogy négy éven belül az ország akkori teljes olajszükségletét fedezték Zala megye olajkútjai, a környék gazdaságát pedig rendkívüli módon fellendítette a kőolaj.
Az 1950-es években újabb olajlelőhelyeket fedeztek fel, így akkoriban már Nagykanizsától Zalaegerszegig ért a zalai olajvidék. Az erőltetett kitermelés azonban megbosszulta magát és lassan, de fokozatosan elapadtak az itteni olajkutak. Ráadásul akkoriban terelődött át a hazai olajkutatás fókusza az Alföldre, aminek szintén sok mai termálfürdő köszönheti a létét.
Az olaj és a termálfürdők története ott kapcsolódik össze, hogy abban az időszakban rengeteg kutatófúrást végeztek nem csak Zala megyében, hanem az országnak szinte az egész területén. Nem jártak mindenhol sikerrel, viszont ez olykor nem teljesen meddő kutat jelentett, hanem azt, hogy termálvíz tört fel a kőolaj, vagy a földgáz helyet. Jó példa erre – többek között – Zalakaros is.
RSS