• Kifejezetten előnyös a szervezetre nézve a tóban felvett függőleges testhelyzet.

  • Ezt az a hévízi fürdőorvos fedezte fel, akinek a nevéhez a súlyfürdő módszerének a kidolgozása is fűződik.

Dr. Moll Károly legendás hévízi fürdőorvos volt. Feleségével, dr. Hoffmann Ilonával közösen dolgozta ki a súlyfürdő máig alkalmazott módszertanát az 1950-es évek elején. Mollnak azonban rengeteg egyéb hévízi megfigyelése is volt, ahogy nemrég írtuk, külön tanulmányozta például a gyógytó áramlásrendszerét.

Moll Károly még a súlyfürdő módszerének a kidolgozását megelőzően, 1939. június 10-én, a Magyar Élettani Társaság Hévízen rendezett vándorgyűlésén tartott egy előadást, amiben a tóban való fürdőzés egyik olyan előnyére hívta fel a figyelmet, amire talán nem is gondolnánk.

Ez pedig az, hogy a Hévízi-tóban nem fekszenek, nem ülnek, hanem függőlegesen testhelyzetben vannak a fürdőzők. Ez akkoriban azt jelentette, hogy vízben lévő korlátokban kapaszkodnak, manapság pedig azt is, hogy úszógumival mennek be a vízbe.

Hévíz gyógytóMárpedig Moll Károly szerint ilyenkor a víznyomás úgy hat a testre, mint egy alulról felfelé ható ideális masszázs, ami a „szövetnedveket és a gyulladásos termékeket kipréseli az útjából”. Ahogy az előadásában elhangzott:

„Az állva fürdés e különös hatására az is vezetett rá, hogy sok betegem következetesen azzal jelentkezett a kúrája második hetében, hogy a lába jobb, megkisebbedett, de a válla még fáj”.

A fürdőorvos ezután mérésekbe kezdett és igazolta, hogy a fürdőzések alatt egy-egy duzzadt lábfej képes volt jelentősen apadni. Ráadásul szerinte a víznyomásnak a vérkeringés szempontjából is fontos hatása van. Megint Moll Károlyt idézzük:

„Egy a szárazföldön álló emberen az alsó végtagjai legalsó részén levő visszerekben legnagyobb a vér hydrodinamikai nyomása. Ezt rendes körülmények között a szívnek kell a maga dinamikus erejével legyőznie és e súlyos vértömeget a keringésbe sodorni. Vízben állva, ez a viszony egészen megváltozik, mert a víznyomás súlytalanná teszi ezt a vénás véroszlopot azzal, hogy a legmélyebb ponton, ahol legnagyobb a vér hydrostatikai súlya, ott legnagyobb a víznyomás is, — felfelé pedig mind a kettő kisebbedik. Tehát elvész a vénás vér hydrodinamikai súlya, ami azt jelenti, hogy a vénás vérpályában olyan viszonyok támadnak, mintha az illető egyén nem is állana, hanem ágyban feküdne.”

Moll mindezt kiegészíti azzal is, hogy a tó vizének hőmérséklete indifferens, azaz nem túl meleg, de nem is hideg, így nem terheli meg a szervezetet. Emiatt pedig a szív számára sem jelent túlzott terhet.

Moll a szívbetegeknek két dolgot javasolt az előadásában. Az egyik az, hogy ne hirtelen ereszkedjenek be a vízbe, hanem a lépcsőn meg-megállva, lassanként. A másik pedig az, hogy a vízben a lehető legkevesebbet mozogjanak. Magyarán ne úszkáljanak, hanem csak úszógumival sodortassák magukat a tóban.