• Igazából minden eleme különleges, a kialakulásától kezdve a mikroklímáján és tőzeges medrén át egészen odáig, hogy fürdeni lehet benne.

  • Egy különleges áramlás teszi lehetővé, hogy a tó minden részén közel azonos a víz hőfoka.

A 4,4 hektáros Hévízi-tó igazi kuriózum, nemcsak Magyarországon, hanem világszinten is. Európában nincs ennél nagyobb gyógyvizes tó, világviszonylatban pedig a legnagyobb olyan termáltó, amiben fürdeni is lehet.

A mai gyógytó környékét vélhetően már az ókorban is lakták, egyes régészeti leletek szerint pedig a rómaiak is ismerték. Azt viszont nem tudni, hogy felismerték-e már akkoriban a víz gyógyhatását. Hévízről az első írásos emlék az 1300-as évekből származik, akkor még “heuvyz” néven emlegették a tavat és a körülötte lévő mocsaras területet.

A Hévízi-tó mai értelemben vett turisztikai, illetve gyógyászati felhasználása az 1700-as évekre datálódik. Szláby Ferenc, Zala megyei tiszti főorvos ekkor készített egy hosszú listát a víz gyógyhatásáról. Fontos mérföldkő volt 1795, amikor Festetics György megbízásából létrehozták az első fürdőtelepet.

Ez utóbbi a legalapvetőbb turisztikai infrastruktúra kiépítését jelentette: egy út kialakítását a tóig, a lefolyásnál egy részt feltöltöttek, fürdőházat építettek, s elkezdődtek az első gyógykezelések. Az 1900-as évek elején pedig már virágzó fürdőélet volt a tó körül. A lenti fotó 1900-ban készült (forrás: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum).

Hévízi-tó 1900A gyógytó különlegességét adja az is, hogy vastag tőzegréteg borítja a medrét. A hideg és meleg vizes források napi szinten közel 40 ezer liter friss vízzel látják el a tavat, aminek révén 3-3,5 nap alatt a teljes vízmennyiség kicserélődik. Ebből következik az is, hogy bár tóról van szó, de nem állóvízről, folyamatos mozgásban van a tó vize.

Apró érdekesség, hogy a súlyfürdős kezelések atyjaként ismert dr. Moll Károly hosszan vizsgálta a tó vizének áramlását. Amikor egyetlen fürdőző sem volt a tóban, akkor tutajra szállt és azt figyelte, hogy merre sodorja a víz. Annak ellenére, hogy meglehetősen kezdetleges eszközei voltak az áramlások vizsgálatára, később igazolódtak Moll Károly sejtései. Ezekről anno így írt:

„Utoljára hagytam a Hévízi-tó legfontosabb hőmérséklet önszabályozó sajátságainak a tárgyalását: a Hévízi-tó vizének az egész különös áramlásait, amely a tószerte nagyjából egyformán tartott vízhőmérséklet legfőbb titka. Ezeket a vízmozgásokat éveken át tanulmányoztam. (…) Ezek a sajátságos vízmozgások eredményezik azt, hogy ez a nagy kiterjedésű tó hidegben és melegben egyaránt alig mutat hőkülönbséget a partja és a közepe között. (…)

A vízszintes síkban történő mozgások élesen két irányú áramlatra oszthatók : az egyik áramlatcsoport a tó partjának irányát követő észak felé haladó áramlat, amely két félkör alakú irányt mutat és a tó keleti és nyugati partja felé indul, majd északnak hajlik és a két áramlat találkozási helyén pedig visszatérő irányba fordul.

A másik áramlatcsoport nagyjából ugyanilyen, de dél felé tart, tehát pont az ellenkező irányt követi. Ezt a furcsaságot, hogy a tó víztömege az áramlás szempontjából pont a tó közepén egymással ellentétes irányba ketté válik és az áramlási irányok szempontjából a tó egy éles, keletről nyugatra haladó határvonallal egy északi és egy déli félre osztható, a forrás különös mederalakulata okozza”.

Hévíz termálfürdőA Hévízi-tó mikroklímája is különleges, ami több összetevőből ered. Sokat számít a tavat körülvevő véderdő, ami valamennyire a szelet is felfogja. Ennek révén pedig egy párasapka is gyakran kialakul a tó vize felett, ami gátolja a víz lehűlését.

Bár elsőre nem gondolnánk, de a tóban lévő tündérrózsáknak is nagy szerepe abban, hogy minél stabilabb legyen a gyógytó hőmérséklete (téli hidegben 23 Celsius-fok, nyári kánikulában 36 Celsius-fok is lehet, de általában 30-33 Celsius-fok körül mozog).

Hévíz TófürdőA vörös tündérrózsák egyébként nem őshonos növényei a Hévízi-tónak. Az őshonos hévízi növény a fehér virágú tündérrózsa volt. Lovassy Sándor az 1800-as évek végén kezdett komoly kísérletekbe, ennek során többféle egzotikus növényt próbált betelepíteni a tóba, aminek kapcsán számos esetben kudarcot vallott.

Viszont 1898-ban az indiai vörös tündérrózsa hosszú virágú alfajával már szerencsével járt. Olyannyira, hogy mind a mai napig ez a növény számít a Hévízi-tó emblematikus növényének, még Hévíz város címerében is a vörös tündérrózsa szerepel.

Fotók: H. Szabó Sándor