• Hévíz egykori legendás fürdőorvosa az aktív évei alatt rengeteg szakcikket írt és előadást tartott a gyógyvizű tóról.

  • A Hévízi-tóban való fürdőzésnek van két olyan különös tulajdonsága, amit több nyilatkozatában is megemlített dr. Moll Károly.

A cikk az Arcanum segítségével készült.
A magyarországi fürdőgyógyászat legendás alakjának számított dr. Moll Károly (1889-1982), a hévízi kórház egykori igazgatóhelyettese és reumatológus főorvosa. Feleségével, dr. Hoffmann Ilonával (1909-2008) közösen dolgozták ki az 1950-es években a súlyfürdő máig érvényes módszertanát.

Moll a pályafutása alatt rendkívül sok vizsgálatot végzett és számos megfigyelést tett a gyógyvizű tóval, illetve annak hatásával kapcsolatban. Ráadásul ezt igyekezett rendszeresen megosztani a szakmai és a tágabb közönséggel is.

Az egyik ilyen, 1940-es előadásában külön kitért a Hévízi-tónak arra a két tulajdonságára, ami miatt szerinte kiemelkedően hatásosak az itteni gyógykúrák. Ez a kettő egyébként számos későbbi nyilatkozatában, szakcikkében is újra és újra előkerül.

Laikusként talán nem gondolnánk különösen fontosnak, mégis első helyen említette a Tófürdő vizének a hőfokát. Moll Károly szerint ugyanis a tó indifferens, azaz 33-35 Celsius-fokos hőmérséklete rendkívül ideális a betegek számára.

„Ez fiziológiai szempontból azt jelenti, hogy a test hőmérsékletét se nem emeli, se nem csökkenti, még ha huzamosabb ideig van is e vízben valaki. Vagyis az ember testhőmérsékletének a szabályozása szempontjából indifferens. Ennek roppant nagy jelentősége van a fürdőkúrák szempontjából, mert módot ad ez a körülmény az úgynevezett huzamos fürdőre (Dauerbad), aminek külön indikációi vannak” – mondta Moll.

Szerinte az indifferens hőfokú vízben a betegek hosszú ideig tartózkodhatnak anélkül, hogy kifáradnának. Ennél hidegebb vízben egy idő után fázni kezdenének, a melegebb termálvizek pedig túlzottan megterhelik a szervezetet.

„De nemcsak a fürdés tartama, hanem a szervekre való előnyös hatása szempontjából is nagy jelentőséggel bír ez az indifferens hőmérséklet. S itt elsősorban a szív jön tekintetbe. Ha valaki betartja az orvosi utasításokat és nem mozog feleslegesen a vízben, vagyis nem termel felesleges hőt, akkor a huzamos fürdő is nemhogy ártalmával lenne a szívének, hanem inkább előnyére szolgál” – tette hozzá a főorvos.

Hévíz Tófürdő 1968

Moll szerint a tóban való fürdőzés másik nagy előnye az „állva fürdés”, ezt később is gyakran emlegette. Itt arra gondol, hogy betegek a tóban úszógumival fürdenek, vagy kapaszkodnak, így függőleges és nem vízszintes a testhelyzetük.

„A kényszerült állva fürdésnél a visszeres vértömeg a víz egyenletes és alulról felfelé csökkenő nyomása folytán egy természetes támasztékot, sőt hajtóerőt kap, ami a szívet tehermentesíti” – magyarázta. A víznek ezt a hatását lábtérfogat mérésekkel is igazolta. Egy félórás hévízi fürdőzést követően a lábak 10-15 köbcentimétert, a beteg, dagadt lábak pedig akár 50 köbcentimétert is apadtak.

„Innen van az, hogy a hévízi fürdőzők nem kimerülten és idegesen kerülnek haza, hanem kipihenten és felfrissülve, vagyis a gyógyfürdőzés, ami másutt tortúra, itt kellemes és élvezetes. S mindezt a kénes, jelentékeny radioaktív gázokkal teli víz nyújtja, mely tulajdonságok egymagukban is fontos gyógyerőt jelentenek” – tette hozzá.

Hévízi fürdőzők 1955-ben

Illusztrációk: a gyógytó 1968-ban és hévízi fürdőzők egy 1955-ös felvételen (Fotepan)