• Az osztrák kutya már járni is alig tudott, amikor Hévízre vitték.

  • A cirkusziból állatkertivé lefokozott fiatal elefánt pedig fájós lábbakkal tette meg a Keszthelytől Hévízig tartó utat.

  • Mindketten meggyógyultak az üdülőhelyen.

Számtalan gyógyulástörténetet lehet hallani a Hévízhez kapcsolódóan. A gyógyvíznek, illetve a fürdőgyógyászati kezeléseknek köszönhetően már rengeteg ember számolt be gyógyulásról, vagy éppen a panaszai jelentős enyhüléséről.

Hévíz múltjában azonban egészen szokatlan gyógyulástörténeteket is lehet találni. Ezek közé tartozik az, amikor állatok gyógyultak meg egy-egy hévízi kúra után. Azon kívül, hogy aranyos sztorikról van szó, ezek abból a szempontból is érdekesek, hogy szintén igazolják a gyógyvíz és a gyógykúrák hatékonyságát. Pláne, hogy az állatok esetében a palcebohatást is kizárhatjuk.

Jól idomítható, fegyelmezett kutya volt a Boba nevű terrier. A bécsi kutya számos osztrák filmben és sorozatban is feltűnt. A 12 éves Bobának azonban 1985-re nagyon leromlott az egészségi állapota, ízületi problémája miatt már járni is alig tudott. A gazdájának az állatorvos az elaltatást javasolta.

Az osztrák Kronen Zeitung 1985 nyarán megjelent cikke szerint azonban Boba gazdája nem akart ebbe beletörődni. A saját korábbi kedvező tapasztalatai alapján úgy döntött, hogy elhozza Hévízre a terriert. Aki arra tippel, hogy a kutyát a gazdája megúsztatta egy kicsit a Hévízi-lefolyó alsóbb szakaszán, az téved. Boba gazdája ugyanis elérte, hogy az egyik hotelben a terrier szénsavfürdőt, víz alatti masszázst és iszappakolást kapjon. Az eleinte járni alig tudó kutya előbb lábra állt, majd néhány nap után már szaladgált és így gyógyultan térhetett haza Bécsbe.

Hévíz TófürdőA kutyánál jóval nagyobb állat is gyógyult már Hévízen. Nelly eredetileg cirkuszi elefánt volt, azonban a 3 éves elefánthölgyet a fájós lábai miatt kiszuperálták és 1913 végén átadták az állatkertnek. Az állatkert orvosa szeretett volna segíteni az elefánton, ezért azt találta ki, hogy Nelly ízületi gyulladását gyógyvízzel kezelné. Adta volna magát a közeli – frissen megnyitott – Széchenyi Gyógyfürdő, ott azonban nem volt megoldható Nelly fürdetése. Ezért azt a meglepő döntést hozták, hogy Hévízre küldik a fájós lábú elefántot.

Már az odaút megszervezése sem volt egyszerű, – 1914 nyarát írtuk ekkor – végül az a megoldás született, hogy tehervagonban elszállították Keszthelyig, ahonnan Nelly átgyalogolt Hévízre, ami nyilván hatalmas látványosságnak számított.

A fiatal elefántot magában a Hévízi-tóban fürdették. Az első héten reggel és délután 2-2 órát fürdött, majd a második héttől 1,5-1,5 órát. Ezután pólyába tekerték a lábait, majd még egy kicsit a szárazföldön is sétáltatták.

Nelly elefánt HévízAz elefánthölgy olyannyira kedvelte a gyógyvizes tóban való tartózkodást, hogy többször is – már felpólyázott lábbal – visszaszökött a vízbe. A fürdőkúrának meglett az eredménye, hétről hétre könnyebben mozgatta a lábait, látványosan javult az állapota. Még a súlya is nőtt, 600-ról 610 kilóra gyarapodott. Az elefánt fürdetéséért egyébként nem kértek pénzt Hévízen, sőt, még az élelemmel való ellátásáról is térítésmentesen gondoskodtak az üdülőhelyen.

Nelly végül hat hetet töltött Hévízen, ami alatt több mint 90 fürdőkezelést kapott. A gyógyult elefánt hazaindulása is nagy látványosság volt, hiszen a Keszthelyig tartó utat – immár fürgébben – szintén gyalog oldotta meg. Keszthelyen tehervonatra szállt és így érkezett meg a Nyugati pályaudvarra, ahonnan pedig visszagyalogolt az állatkertbe.

Sajnos azért nem teljes a happy end Nelly történetében. Miután az elefántok akár a 70. életévüket is megélhetik, ezért még hosszú élet állt Nelly előtt… Azonban már 1922-ben elpusztult, miután lépfenével szennyezett takarmány került az állatkertbe.