A 70 évesek szervezetének D-vitamin termelő képessége 50-70 százalékkal rosszabb, mint a 40 év alattiaké. Az idősek körében óriási probléma ennek a vitaminnak a hiánya.

Sajnos az életkor előrehaladtával a napfénnyel érintkező bőr egyre rosszabb hatékonysággal képes csak D-vitamint előállítani. A 40. életév betöltéséig nincs probléma, onnantól kezdve viszont évről-évre romlik a D-vitamin termelődés hatásfoka. A „csúcshoz” képest 70 éves korra a szervezet D-vitamin termelő képessége 50-70 százalékkal csökken.

Mi a megoldás? Aggodalomra semmi ok, ugyanis aki odafigyel arra, hogy tavasztól őszig kellő időt töltsön a szabadban, annak a szervezetében még így is elegendő D-vitamin képződik. A probléma ott kezdődik, hogy általában az öregedéssel párhuzamosan az emberek egyre rövidebb időt töltenek a szabad levegőn és pláne kevesebbet éri őket közvetlen napfény. Márpedig az utóbbi nélkül nem keletkezik a szervezetben D-vitamin. Szintén problémát jelent, hogy az idősebbek a tapasztalatok szerint fogékonyabbak a napozás veszélyeivel kapcsolatos pánikkeltő állításokra.

(Korábbi cikkünket, amely arról szól, hogy mennyi időt kell a napon tölteni a megfelelő D-vitamin szint fenntartásához, ide kattintva olvashatja.)

Egy Amerikában végzett kutatás szerint a 65 év felettieknek jóval több mint a fele D-vitamin hiányban szenved (vélhetően a magyar adatok ezeknél semmivel sem jobbak). A D-vitamin hiányához vezető életmód egyik súlyos „mellékhatása” a csontsűrűség rohamos csökkenése, s ebből kifolyólag a csonttörések valószínűségének a növekedése. A csontritkulásos amerikaiak közül évente 1,5 millió ember szenved valamilyen csonttörést. Ebből 300 ezer a csípőtöréses esetek száma. Utóbbi csoportban az egy éven belüli halálozás aránya 20 százalékos. Miközben a megfelelő D-vitamin ellátottságra történő odafigyeléssel ezeknek az eseteknek egy jelentős része megelőzhető lenne.

(Felhasznált irodalom: Michael F. Holick professzor – A nélkülözhetetlen D-vitamin című könyv)