• Önmagában pusztán az étkezéssel nehezen fedezhető a napi D-vitamin szükségletünk.

  • Ettől függetlenül érdemes figyelni az élelmiszerek D-vitamin-tartalmát, hiszen a téli időszakban ezzel is segíthetjük a szerveztünk megfelelő vitaminellátását.

A D-vitamin kutatásával foglalkozó professzor, Michael F. Holick szerint a napfényben szegény hónapokban nehéz önmagában az élelmiszerekből pótolni a szükséges D-vitamint. Ebből a vitaminból érdemi mennyiséget jellemzően azok az ételek és italok tartalmaznak, amelyeket utólag dúsítottak D-vitaminnal.

Mindenesetre Holick által írt, magyar nyelven A nélkülözhetetlen D-vitamin címmel megjelent könyvben megemlít két ételfajtát, amelyek kimondottan gazdagok D-vitaminban. Ebbe a körbe egyes gombafajták és egyes halfajták tartoznak.

A halak közül a lazac tartalmazza messze a legtöbb D-vitamint. Ezen beül is a természetes vizekből vadon halászott lazac az éllovas, amely 100 grammonként 600-1000 NE (Nemzetközi Egység) D-vitamint tartalmaz. A tenyésztett lazac esetében ez az érték már csak 100-250 NE. Érdekes módon az előbbinél még a lazackonzervnek is magasabb, 300-600 NE a D-vitamin-tartalma.

Más halkonzervekben is található ebből a vitaminból. 100 grammonként a szardíniában 300 NE, a makrélában 250 NE, a tonhalkonzervben 236 NE.

A halakon kívül még a gombák is viszonylag gazdagok D-vitaminban. Egyrészt természetes módon is, másrészt a napfény, vagy a mesterséges UV-fény hatására. A napon történő szárítás, vagy az UV-s kezelés révén ugyanis jelentősen megugrik a gomba D-vitamin-tartalma.

A napon aszalt siitake gombában található a legtöbb, 100 grammonként 1600 NE D-vitamin. A friss siitake gombában ugyanez 100 NE, de még ez sem rossz érték, ha figyelembe vesszük, hogy a csiperkegombáénak ez is több mint a háromszorosa.

Tavaly a Semmelweis Egyetem kiadott egy tájékoztatót a D-vitamin helyes adagolásáról. Erről itt olvashat részletesen.