Zalakaroson eleinte fehér aranynak becézték a termálvizet

• Több mint két évet vett igénybe, amíg a termálvíz megtalálásától eljutottak a fürdő átadásáig.

• Eredetileg a fehér aranynak is nevezett vizet nem csak fürdőzési célokra használták volna.

A cikk az Arcanum segítségével készült.
Az addig mezőgazdaságból élő kis zalai községként ismert Zalakaroson 1963 elején, olajkutatás közben találtak termálvizet. A Zalai Hírlap erről először 1963. március elsején írt. Arról számoltak be, hogy rendkívül nagy mélységből nagyon forró víz tört a felszínre, „nem tanácsos kézzel belenyúlni” – írták.

Az ezt követő időszakban a megyei napilap sokat foglalkozott a Zalakaroson feltörő vízzel és gyakran „fehér arany” néven illették. Ez nem csoda, hiszen a zalakarosi termálvíznek van egy fehéres árnyalata, emiatt mind a mai napig már csak ránézésre is – és nem csak illatra – könnyű megkülönböztetni egymástól a fürdő gyógyvizes és a szimpla termálvizes medencéit.

A korabeli cikkek szerint 1963-ban mezőgazdasági szempontból is nagyon lázba hozta a környékbeli termelőszövetkezeteket a feltörő termálvíz híre. Eleinte komoly tervek születtek azzal kapcsolatban, hogy melegházakat lehetne kialakítani a forró vízre alapozva. Ugyanakkor már a legelső beszámolókban is szerepelt, hogy fürdőt is építenének.

Amin meglepődtünk, – mert eddig nem tudtuk – hogy Zalakaroson is volt „vadfürdőzős” időszak. Bükfürdő, vagy éppen Cserkeszőlő esetében lehet tudni, hogy sokáig szabadon elfolyt a termálvíz, amire „rájártak” a szemfüles lakosok és a vizes árkokban kúrálták magukat. A Zalai Hírlap egyik 1963 nyarán írt cikke szerint viszont ez gyakorlatilag ugyanígy volt Zalakaroson is:

A szabadba ömlő vízben egyébként jelenleg is igen sokan fürödnek. Ünnepnapokon 60—70, hétköznapokon 20—25 ember fürdik a vizet elvezető árokban.

A víz feltörését hatalmas lelkesedés fogadta, még a környékbeli települések is pénzt ajánlottak fel a fürdő építésére, a helyiek pedig nem kevés társadalmi munkát is vállaltak. Egy idő után azonban érezhetően elakadt a lendület. 1964 elejétől kezdett újra többet cikkezni a megyei napilap a fejlesztésről, ami ekkor még mezőgazdasági létesítményeket is magában foglalt volna. Ekkor ugyanis még úgy volt, hogy a fürdő építésével párhuzamosan belevágnak a vízzel és a víz hőjével működtethető növénytermesztő üzemek kialakításába is.

Ahogy az akkori cikkekből visszakövetkeztethető, ez a mezőgazdasági vonal a Földművelésügyi Minisztérium hozzáállásán bukott el. Nekik kellett volta ugyanis beszállni a mezőgazdasági fejlesztésbe, de vonakodtak ehhez forrást biztosítani.

Ami nagyon érdekes, hogy már 1964-ben felmerült egy termálvizes dísztó kialakítása:

Az 1965-ben megkezdendő második ütemként (…) a legújabb elképzelések szerint — a lefolyó víz hasznosítása révén — csónakázásra alkalmas mesterséges tavat alakítanának ki a már kisajátított területen.

Végül a tó, ha jó 50 éves késéssel is, de megvalósult… A fürdő építése csak 1965 elején kezdődött el. Ekkor egy nagy termálmedence, gyermekmedence, valamint öltözőkabinok létesültek, akkori áron négymillió forintból.

A terv az volt, hogy 1965. augusztus 20-án adják át a zalakarosi fürdőt, de erre végül – hivatalosan még próbaüzemben – szeptember 5-én, egy vasárnapi napon került sor. 1965 őszén jó idő volt, így a vadonatúj fürdő rengeteg vendéget vonzott. Az első öt nap alatt hatezer látogatójuk volt, szeptember 12-én pedig az első rövidke szezonjuk rekordját is elérték: egy nap alatt 1500 vendéget fogadtak.

A felső kép 1967-ben az alsó kép 1971-ben készült a Zalakarosi Fürdőről. Utóbbi forrása: Fortepan/Lechner Nonprofit Kft.