Margitsziget: drága a vidéki középosztálynak

Régen minden jobb volt cikk 1937-ből.
Nagyon bulis hely lett a Margitsziget, ezen kiakadt a Délmagyarország fővárosi tudósítója.
A kedvenc részünk: „a szörnyű zsivaj mohón ölelkezik a harsány cigányzenével”.
Drága is lett a sziget és a gyógyfürdő, pláne a vidéki középosztálynak.

Érdekes cikkre bukkantunk a Csongrád megyei Délmagyarország napilap archívumában. Az 1939. augusztus 29-én megjelent lapszámban ugyanis komoly kritikával illették a „Budapest-Fürdőváros” akkori központját, a Margitszigetet. A napilap fővárosi szerkesztősége által jegyzett cikknek már a címe is kemény: Nagyon zajos és méregdrága a Margitsziget. Így folytatódik a cikk:

Valamikor a kies fekvésű, tündéri Margitsziget volt a fővárosba utazó és csendre, békességre, üdülésre vágyó vidéki középosztály Mekkája, ahová mindenki elzarándokolt, aki a híres gyógyvíz áldásos hatására vágyott.

A tenyérnyi Orion hirdetés és egy vízbefulladásos hír között szereplő írásban ezután még magasztalják egy kicsit a régi Margitszigetet. A bajok forrásának pedig azt tartják, hogy amióta fürdőváros szeretne lenni Budapest, azóta a Margitsziget lett a turisztikai fejlesztések központja, viszont ezzel párhuzamosan drágább is lett.

Előbb-utóbb rájön a vidéki úri középosztálynak a Margitszigetet látogató minden tagja, hogy a gyógyfürdőben egyetlen fürdés a mellékkiadásokkal akkora összegbe kerül, amennyiből otthon többtagú családjával együtt két napig is megélhet. (…)

A szigeti hotelek árai csak a multimilliomosok csekkfüzetei számára valók, a templomi csönd helyett jobbról-balról üvölt a dzsessz, sikolt a saxofon, dübörög az üstdob, s ez a szörnyű zsivaj mohón ölelkezik a harsány cigányzenével.

Mindezek után még az autók és a tömegközlekedés zaján is morog egy kicsit a szerző, szerinte ugyanis ilyen hangorgiában nem lehet pihenni. (Az oldal aljára görgetve elolvashatja a teljes korabeli cikket).