A geológusok egy éves munkájának eredményeként találtak termálvizet Hajdúszoboszlón, bár nem is vizet kerestek. Ebben a hónapban lesz a 88. évfordulója, hogy feltört a forró víz.
A 20. század elején a Debrecen közelében fekvő Hajdúszoboszló egy kicsi, nem túl jelentős mezőváros volt. Egy korabeli földgáz- és kőolajkutatási program keretében még az 1910-es évek végén jelöltek ki Hajdúszoboszló határában kutatófúrásra egy területet. A felmérést Böckh Hugó és Bőhm Ferenc geológusok végezték. Böckh azonban nem sokkal ezután külföldön kezdett dolgozni, később Perzsiában és Dél-Amerikában végzett kőolaj-kutatásokat, Bőhm Ferenc pedig Pávai Vajna Ferencet bízta meg a kutatás folytatásával. Ez 1924 nyarán történt, amikor már zajlott egy kutatófúrás, amivel már több mint 300 méter mélyen tartottak. Pávai azonban leállította ezt a fúrást és saját módszere alapján új helyet keresett, méghozzá Szoboszló Bánomkert nevezetű részén.
A fúrás rendkívül hosszú ideig, egy évig tartott. 1925. október 25-én 1091 méter mélyen jártak, amikor 73 fokos víz tört fel a föld alól. Amennyiben ezt tekintjük a hajdúszoboszlói fürdő születésnapjának, akkor hamarosan 88. jubileumát fogja ünnepelni. Persze magának a fürdőnek a tényleges kiépítésére még várni kellett, sokáig szabadon elfolyt a feltörő víz, bár akkor sem maradt teljesen kihasználatlanul. A környék árkaiban lévő gőzölgő vízben egyesek fürödtek, mások praktikus módon mosásra használták a termálvizet.
A helyi legenda szerint a vízben fürdőző reumások fedezték fel először, hogy enyhíti fájdalmaikat a meleg víz. A város vezetősége felfigyelt arra, hogy egyre többen kúrálják magukat az árkokban, ezért megrendelték a víz vegyi elemzését. Az 1926-ban végzett első vizsgálat literenként 5000 mg ásványianyag-tartalmat állapított meg, és valószínűsítették, hogy gyógyvíznek minősíthető a feltörő víz. Egy kezdetleges fövenyfürdőt már 1927. július 26-án megnyitottak, a legelső kiépített medencéket pedig egy évvel később adták át. Ekkor már ügyeltek arra, hogy különféle igényei lehetnek a fürdőzőknek, ezért a két medence közül az egyiket a strandolóknak, másikat a gyógyulni vágyóknak szánták.
A címben feltett kérdésre válaszolva elmondható, hogy bár csapatmunkáról volt szó, de Hajdúszoboszló „atyjának” Pávai Vajna Ferenc tekinthető. A korabeli visszaemlékezések szerint meglehetősen különc geológus nevét jelenleg az egyik hajdúszoboszlói általános iskola viseli, valamint egy mellszobor állításával is tisztelgett emléke előtt a város.