-
A hét elején sokan cikkeztek a fürdők bezárásáról, külön is kiemelve egyes fürdőhelyeket.
-
A cáfolatok már hidegen hagyták a nagy hírportálok többségét.
-
Amúgy mire számítsunk a következő hónapokban?
A hét elején nagyot futott a sajtóban egy hír, ami a hazai fürdők tömeges bezárásáról szólt. Ezeknek az alapját részben egy telexes cikk, részben egy inforádiós interjú alapján készült hír jelentette. Főleg az utóbbit vették át sokan, ebben a Magyar Fürdőszövetség elnöke konkrétan is megemlített nagy fürdőhelyeket, amelyek veszélyben lehetnek.
Sok híroldalon ez már olyan szövegkörnyezetben jelent meg, mintha egyes fürdők szinte biztosan zárnának, főleg a gyulai, hajdúszoboszlói, harkányi fürdőket emlegették ebben a kontextusban. Később ezt mindhárom fürdő cáfolta. A bökkenő pedig itt van, a bezárásos hírt a számításaink szerint több mint 20 híroldal hozta le, köztük a legolvasottabbak is. A cáfolatokkal pedig mindössze négyen foglalkoztak, ráadásul ezek közül csak egyetlen jelentősebb híroldal (rtl.hu) akadt.
Azon most el lehet vitatkozgatni, hogy a fürdőszövetségi nyilatkozat mennyire volt szerencsés, vagy ez inkább a szenzációt kereső sajtótermékek hibája-e, de a végeredményt tekintve már édes mindegy. Egy amúgy is bizonytalan helyzetben ez most nem jött jól a fürdőknek, valamint a belőlük élő szálláshelyeknek.
Nehéz kommunikációs helyzetbe lettek ezzel beterelve a fürdők. Amennyiben ezekre a hírekre nem reagálnak, akkor azt érthetik úgy a vendégek, hogy „akkor ezek szerint igaz”. Amennyiben viszont cáfolják, akkor meg egy „nem zörög a haraszt” jellegű szituációba navigálják magukat. Ráadásul mindig vannak olyanok, akik az eredeti, cáfolandó hírrel nem is találkoztak, ők pedig nem értik, hogy mégis miért került szóba a bezárás. Nem egyszerű jó döntést hozni.
Ilyenkor ami talán kommunikációs szempontból jó ötlet lehet, ha a fürdők hosszú távra hirdetnek akciókat, programokat. Amennyiben egy akció december végéig tart, esetleg már előre publikálják a novemberi, decemberi programokat, a szilveszteri ajánlatukat, azzal erősíthetik a bizalmat, illetve azt, hogy tényleg nem számolnak zárással.
De akkor most lesznek, vagy nem lesznek bezárások? Erre egy időutazó biztosan választ tud adni, mindenki más csak tippelgethet. Azért gondoljunk bele, hogy 2020 februárjában nem sejtette még senki, hogy egy hónappal később teljes lezárás lesz az országban. Vagy éppen tavaly ilyentájt azért finoman szólva sem volt biztos, hogy a fürdők egy újabb kötelező zárás nélkül megússzák a téli szezont, de végül megúszták.
A baj az, hogy egy sokismeretlenes helyzet állt elő. Nem tudni, hogyan alakulnak az energiaárak, lesz-e gazdasági válság, erre miként reagálnak az emberek, mennyire spórolnak az üdülésen, mennyi külföldi turista jön?
Biztosan nem lesznek egyszerűek a következő hónapok, de azért letargiába sem kell esni. A covidos időszak sem volt könnyű és azt is túlélték a fürdők. Az államnak pedig jól felfogott érdeke, hogy szükség esetén valamilyen segítséget nyújtson az ágazatnak, hiszen a fürdők nem önmagukban állnak, hanem egy komplett iparág (szállások, vendéglátóegységek) kapcsolódik hozzájuk. Adott esetben kevesebbe kerül kisegíteni a fürdőket, mint vállalni a bezárásukkal járó adókiesést és a megugró munkanélküliséget.
Valószínűleg sok fürdő még tud racionalizálni a téli működésén úgy, hogy az ne fájjon túlzottan a vendégeknek. Például gyengébb forgalmú hétköznapokon egyes medencéket, vagy szaunákat lezárnak. A termálvizes fürdők egyébként annyi helyzeti előnyben vannak, hogy a víz melegítésére – ami elképesztően energiaigényes – többnyire nem, vagy relatíve nem sokat kell költeniük.
Persze nem ártott volna az elmúlt években egy nagyobb energetikai fejlesztési támogatás a fürdőknek (akár valamelyik 10 milliárd forintos nagyságrendű, állami támogatásból megvalósított fürdőfejlesztés helyett), de ez legalább tanulság lesz a jövőre nézve.