-
A térségben szinte egymást érik a kénes források.
-
Ezeket régebben előszeretettel használták gyógyászati célokra.
-
A források ma is adottak, azonban jó néhány fürdőnek ma már csak a hűlt helyét találhatjuk.
Észak-Magyarország egyes részei meglehetősen gazdagok a felszín alatti vizekben. Voltak olyan időszakok, amikor ezeket a mainál jobban kihasználták és olyan helyeken is működtek felkapott fürdők, amelyekről nem is gondolnánk. Mindez a Zemplén-Abaúj blog friss bejegyzéséből derül ki, amiben a térség néhány, ma már nem működő fürdőjéről írtak.
Aranyosfürdőn az úgynevezett Bagoly-kút vizét használták egy 20 egységből álló kádfürdő üzemeltetéséhez. A 16-18 Celsius-fokos kénes vizet melegítés után elsősorban csúzos (azaz reumás) bántalmak kezelésére használták.
A fürdő a második világháború alatt megsemmisült. A kénes gyógyvíz pedig azóta is kihasználatlanul folyik bele az Aranyos-patakba.
Kéked település az ott feltörő forrás kékes árnyalatú vizéről kapta a nevét. Az Alsó-kékedi kénes vizű fürdőt pedig már a 15. században ismerték és használták, szintén reumatikus megbetegedések kezelésére. A Melczer család birtokán működő létesítményben 32 szoba, 34 fürdőkád, 20 kabin és két vendéglő várta a gyógyulni vágyókat.
Aranyosfürdőhöz hasonlóan ez az épület is a második világháború alatt szenvedett súlyos károkat. Ugyanakkor ezt felújították és 1954-ben a megyei tanács üdülőjeként újra megnyitották, de már évek óta nem üzemel.
Göncön, szintén egy kénes forrásra alapozva az 1800-as évektől működött kádfürdő, ami 1954-ben megszűnt. Később azonban új kutat fúrtak és strandfürdőt építettek. Ez jelenleg nem üzemel, de felújítás után újra lehetne nyitni.
Abaújszántón is egy kénes forrás révén épülhetett fürdő, ami a második világháború előtt élte a fénykorát. Stand és kádfürdő egyaránt működött Abaújszántón, de ma már hiába keresnénk, ugyanis régóta zárva van. Viszont erre is igaz, hogy lehetséges lenne az újjáépítése.
További érdekességeket talál a fenti fürdőkről ide kattintva, a Zemplén-Abaúj blogon.