-
Termálvizes strand, fedett gyógyfürdő, gyógyászati központ, több gyógyszálloda.
-
Ezt mind Fonyódra tervezték az 1970-es évek elején.
-
Hol bukott el a fonyódi termálfürdős projekt?
A cikk az Arcanum segítségével készült.
1971 májusában kiállítás nyílt a fonyódi Delta étteremben, ahol a településre tervezett termálstranddal és fedett gyógyfürdővel kapcsolatos építészeti pályaműveket lehetett megtekinteni. A fonyódi termálcentrumra vonatkozóan összesen 28 pályamű érkezett, amiből nyolcat választottak ki. A nyertesek között volt a már akkor is neves építésznek számító Finta József.
Honnan jöttek ezek a termálfürdős tervek? 1967-ben a Fonyódtól 11 kilométerre található Táska községben nagykanizsai geológusok kőolajat kerestek, azonban olaj helyett termálvízzel vigasztalódhattak. Ez annyiból nem meglepő, hogy a Táska községgel szomszédos Buzsákon, annak is a csisztapusztai részén akkor már pár éve termálfürdő működött. Táskán végül négy termálkutat is kialakítottak, mindegyik jelentős vízhozamú volt és rendkívül forró, 78 Celsius-fokos vizet adtak.
A társkai termálforrás hírére Fonyódon is felkapták a fejüket, hiszen egy termálfürdővel meghosszabbítható lenne a balatoni idegenforgalmi szezon, illetve a hűvösebb nyári napokon is biztosítható lenne a vizes kikapcsolódási lehetőség. Próbáltak helyben, azaz Fonyódon is termálvizet találni, de a kutatófúrás nem járt sikerrel. Ezért született meg az a terv, hogy Táskáról átvezetnék Fonyódra a termálvizet.
Egészen pontosan a terv az volt, hogy a víz feltörési helyén melegházakat alakítanának ki, majd a még ezután is 50 Celsius-fokos vizet egy 10 kilométeres vezetéken Fonyódra viszik. A balatoni településen egy termálstrandot kialakítását tervezték, majd egy fedett gyógyfürdőt is felhúztak volna.
Az 1970-es évek elején a sajtó rengeteget cikkezett a fonyódi termálvizes fürdőről. Főleg a Magyar Nemzetben írtak sokat a beruházásról. Ezekből tudható, hogy a fürdőépítés mellett szállodai beruházást is terveztek. Bélatelepre például háromezer fő befogadására alkalmas gyógyszállósort álmodtak, amit akár 10 ezer fősre is lehetett volna bővíteni. Talajmechanikai, geodéziai vizsgálatokat végeztek a leendő termálstrand helyén, ahol több szabadtéri medencét építettek volna.
A Képes Újság egyik 1971-es számában pedig arról írtak, hogy nemcsak termálmedencék lennének, hanem a Balatonból elkerítenének egy kis részt, amit termálhővel fűtenének, így akár fél évig is fürdésre alkalmas hőmérsékletű lenne a strandon a tó vize.
Lényeg, ami lényeg, voltak tervek dögivel a fonyódi termálfürdővel kapcsolatban. Még be is vizsgáltatták a vizet, aminek igazolódott a gyógyhatása a mozgásszervi és nőgyógyászati megbetegedéseknél, ezért az elképzelések között volt egy gyógyászati központ kialakítása is.
1972-ben már arról írt a Magyar Nemzet, hogy minden akadály elhárult a fonyódi termálprojekt elől és indulhat az építkezés…
Azonban egyetlen kapavágás sem történt. Egyedül annyi valósult meg a fentiekből, hogy Táskán tényleg elkezdték mezőgazdasági célra használni a vizet, de a fonyódi elképzelések csak tervek maradtak.
A korabeli cikkek szerint több dolog vezetett a tervek kudarcához. Az egyik ilyen volt a túl grandiózus elképzelés. Két fürdő, több új szálloda, gyakorlatilag egyből egy második Hévízt terveztek Fonyódra. Sokkal nyerőbb megoldásnak tűnt más fürdőhelyeken a folyamatos fejlesztés. Jó példa volt egyébként ebből a szempontból Zalakaros, ahol az 1965-ös nyitáskor kétmedencés fürdőt alakítottak ki, majd az igények növekedésével folyamatosan fejlesztették a termálfürdő kínálatát.
Szintén a fonyódi projekt problémái közé sorolták, hogy nem volt jól kidolgozva, hogy mekkora anyagi forrást igényelne a fejlesztés. Ráadásul sok kérdőjel volt a termálvizes vezetékkel kapcsolatban is, ugyanis a táskai víz rendkívül magas sótartalmú, ezért könnyen eltömítette volna a vezetéket.
Nem volt tisztázva az sem, hogy ezt a sós vizet a felhasználás után hova engedik. A Balatonba nem folyhatott, ezért olyan elképzelések születtek, hogy egy csatornarendszeren – hígítva – a Sióba, vagy a Drávába kerül, a másik terv volt, hogy a Nagy-Berekben egy ülepítő medencében gyűjtik a vizet és valahogy kivonják belőle a sót. Viszont mindegyik verzió méregdrága lett volna és egyik sem tűnt 100 százalékos megoldásnak. Így végül semmi nem lett a fonyódi termálfürdős tervekből.
Illusztráció: Fortepan/adományzó: Répay András
RSS