• A módszer egy időben hatalmas népszerűségűnek örvendett Franciaországban.

  • Alkalmazták Hévízen is, de inkább a szegényebbek vették igénybe.

  • A nem túl bizalomgerjesztő kezeléseknek az 1900-as évek elején vetettek véget.

A 20. század elejéig Hévízen is elérhető volt a nedves köpölyözésnek nevezett kezelés. A köpölyözés szóról valószínűleg a legtöbbünknek az úgynevezett száraz változat ugrik be. Ennek során az üveg köpölyben lánggal légritka teret hoznak létre, amit rápakolnak a fájdalmas testrészre, tipikusan a hátra, lábakra.

A természetgyógyászatban ma is alkalmazzák, sőt három évvel ezelőtt nagy hír volt, hogy az ismert amerikai úszó, Michael Phelps is köpölyöztetett a versenyek előtt. Ez akkor derült ki, amikor még a versenyen is látszottak a testén a köpölyözés nyomai. A módszer hatása abban rejlik, hogy serkenti a vérkeringést és fájdalomcsillapító hatású.

A Hévízen is sokáig alkalmazott nedves köpölyözés azonban a fentiektől egy kicsit különbözik, méghozzá abban, hogy a kezelendő testrészen egy vágást is ejtenek, majd a köpöllyel tulajdonképpen kiszívatják a vért. Ez az úgynevezett vérlebocsátás (=amikor úgy vesznek le vért, hogy nem hasznosítják) elvén alapul. Az érvágáshoz, vagy a piócázáshoz hasonlóan már az ókorban is alkalmazták, a hatását pedig abban látták, hogy így eltávolítható a testből a betegségeket okozó “rossz vér”.

köpölyözésA módszert hamar meghaladta az orvostudomány, az 1800-as években a doktorok többsége már áltudománynak tartotta és nem is alkalmazta. Az érvágást, piócázást, köpölyözés általában borbélyok végezték.

Ebben hozott némi változást az, amikor az 1800-as évek elején egy Broussais nevű francia orvosprofesszor elkezdte a legkülönfélébb betegségeknél alkalmazni a vérelvonást. Egy időre sikerült is újra divatba hoznia. Például 1819-ben a párizsi klinikai osztályán 100 ezer piócázást végeztek. Miután lelkes követői is akadtak, ezért 1833-ban már 41 millió vérlebocsátásra került sor Franciaországban. Fenn is maradt egy mondás, hogy több vér folyt el ekkoriban Franciaországban, mint a napóleoni háborúk alatt. A Broussais-féle divathullámnak az vetett véget, hogy kutatásokkal igazolták a módszer hatékonytalanságát és veszélyességét.

Az 1800-as évek elején Hévíz már egy szárnyait bontogató gyógyhelynek számított. Annak ellenére, hogy ekkoriban hatalmas népszerűségnek örvendett Franciaországban a vérlebocsátásos kezelés, Hévízen csak mérsékelt lelkesedéssel alkalmazták.

Hévízi-tó 1900Leginkább a szegények gyógymódjának tartották, orvosok nem is foglalkoztak vele. Jól jellemezte a módszer presztízsét a köpölyözőház állapota és elhelyezése. Több korabeli feljegyzésben is megemlítik, hogy mennyire romos, rossz állapotú volt az épület. Az elhelyezkedése pedig abból a szempontból volt sokatmondó, hogy maga a Tófürdő már akkoriban is fizetős hely volt. Ellentétben a Hévízi-lefolyóval, ahol mindenki ingyen fürödhetett, ahogy egyébként manapság is. Nos, a lepukkant köpölyözőház a lefolyó partján volt, ahonnan egy létra vezetett a termálvizet elvezető patakba.

A kezelések elég rémisztően zajlottak. A köpölyözőházban egy padon ültek körben a páciensek. A borbély körbejárt, megvágta őket és felhelyezte a köpölyöket. Egy-egy emberre akár négy-hat darabot is felpakolt. Amikor ezek elegendő vért szívtak ki, akkor leszedte a köpölyöket, a hátukat vizes ruhával letörölte, majd beküldte őket a Hévízi-lefolyóba. A termálvizes patakban addig kellett ücsörögniük, amíg a vérzés teljesen el nem állt. Ez nem csak leírva tűnik egy kicsit horrorisztikusnak, gyakran előfordult, hogy a betegek a vér látványától el is ájultak.

Az egykori hévízi köpölyözőház a Hévízi-lefolyó partján:

Hévíz köpölyözőházA mértéktelen köpölyözésnek a magyarországi szabályozás két ütemben vetett véget. A “bárki köpölyözhet” korszak már az 1800-as évek végén lezárult, ekkortól kezdve ugyanis csak azok végezhették a módszert, akik ehhez orvosi engedélyt kaptak és kórházban jártasságot szereztek. Ezt az engedélyt tipikusan borbélyok és okleveles bábák szerezték meg.

Az újabb szigorítás 1923-ban érkezett, ekkortól már csak orvosok végezhették a vágásos megoldást. Viszont mivel a doktorok amúgy sem végezték, ez a módszer pályafutásának a végét jelentette, olyannyira, hogy a hévízi köpölyözőházat ekkor be is zárták. A gyakorlatban azonban stikában még végeztek nedves köpölyözést, egészen az 1940-es évek elejéig. A hatóság üldözte az illegális köpölyözőket, ha rajtakapták őket, akkor elkobozták a köpölyöző eszközeiket is. Viszont mivel ezek nem voltak drágák, ezért a borbélyok újabb készleteket szereztek be.

A tiltás egyébként indokolt volt, hiszen alacsony képzettségű emberek végeztek nem bizonyított hatású kezelést, ami ráadásul komoly szövődményekkel, fertőzésekkel is járhatott. Számos ellenjavallata is volt (például a vérszegénység), amit nem biztos, hogy mindig figyelembe vettek. Ettől függetlenül egyébként a hévízi köpölyözős időszakból nem maradtak fenn hírek tömeges fertőzésekről, vagy egészségkárosodásokról.