-
A legendás fürdőorvos a gyógyvizes fürdőzés egyik kevésbé ismert hatására is felhívta a figyelmet már az 1940-es években.
-
Jellegénél fogva ez leginkább a Hévízi-tóban tud érvényesülni.
A magyarországi fürdőgyógyászat egyik legendás alakjának számít dr. Moll Károly a Hévízen található gyógyfürdőkórház egykori igazgatóhelyettese és reumatológus főorvosa. Feleségével közösen dolgozták ki a súlyfürdő – máig érvényes – módszertanát.
Dr. Moll Károly nem pusztán a súlyfürdő kidolgozásával és alkalmazásával foglalkozott, hanem számos vizsgálatot végzett a gyógyvizes fürdőzés hatásmechanizmusával kapcsolatban is. Sok korabeli megállapítása a mai napig érvényesnek számít.
Egy 1940-es években megjelent írásában például sorra vette a gyógyfürdőzés kedvező hatásait. Ebben kiemelte, hogy a gyógyvizes fürdőzés alapvetően háromféle hatás miatt annyira kedvező: kémiai gyógyhatás, hőhatás és mechanikai hatások.
Ezek közül az úgynevezett mechanikai hatásokra különös részletességgel is kitért. Szerinte ugyanis ezek a legkevésbé ismertek, másrészt a Hévízen végzett munkája során ezt a területet többször is vizsgálta.
A mechanikai hatás alatt a víz két tulajdonságát emelte ki. Egyrészt a víz felhajtóerejét, ami azt jelenti, hogy a test súlyvesztése miatt a vízben könnyebb a beteg végtagok mozgatása. A vízben olyan tornagyakorlatok is elvégezhetők, amelyek szárazföldi torna során nem, vagy csak jelentős fájdalmak árán. (Erre épül a víz alatti gyógytorna, amit egyébként az 1940-es években szervezett jelleggel még nem alkalmaztak idehaza, viszont azt Moll megemlítette, hogy külföldön akkor már nagy hagyománya volt).
Dr. Moll Károly azonban még ennél is nagyobb hatásúnak tartotta a víznyomás szerepét, ugyanis fürdés során a víztömeg is jelentős nyomást gyakorol az emberi testre.
Ezzel kapcsolatban ezt írta:
„E problémára az a hévízi orvosi tapasztalatom vezetett rá, hogy a néhány napig fürdőző betegek azt jelentették szinte rendszeresen, hogy a cipőjük nagy lett, a lábuk lötyög benne, annyira megkisebbedett a lábuk térfogata. Ugyanezt a kezükről nem jelentették. E sztereotip jelentés késztetett arra, hogy magyarázatot keresve e jelenségre, a víznyomás szerepére gondoljak. ”
Ennek apropóján kiszámította, hogy a Hévízi-tóban fürdőzők esetében mekkora nyomás nehezedik a lábakra és a felsőtestre. A nyomás felfelé haladva egyre csökken, ami egy különleges masszázshatást is jelent. Ezt lábtérfogat-mérésekkel is igazolta. Félórás hévízi fürdőzést követően a lábak 10-15 köbcentimétert, a beteg, dagadt lábak pedig akár 50 köbcentimétert is apadtak.
Ráadásul a víznyomásnak a vérkeringésre is kedvező a hatása:
„Fontos ilyen hatása a víznyomásnak az, hogy a visszeres vérkeringést a felfelé fokozatosan csökkenő nyomás által elősegíti, vagyis a szív munkáján bizonyos fokig könnyít avval, hogy a visszeres, laza falú érrendszerben levő vér hydrodinamikai súlyát megszünteti és evvel olyan viszonyokat teremt, mintha az illető egyén az ágyban feküdnék. (…) Az állva fürdésnél a víznyomás a vénás keringéssel párhuzamosan, a szív felé csökkenő intenzitással hat, míg a fekvő fürdőben a víznyomás merőlegesen éri az ereket és azokat összenyomja” – írta dr. Moll Károly.
Szerinte a víznyomás hatása révén a vizenyő, duzzadtság, visszeres pangás eltüntethető az alsó végtagokból és az alhasból. Így Moll szerint ízületi gyulladásnál, baleseti sérüléseket követően, visszértágulatoknál, nőgyógyászati betegségeknél lehet ennek kedvező hatása.
A szakorvos problémaként azt azért megemlítette, hogy ez a hatás csak olyan helyeken érvényesülhet, mint a Hévízi-tó, vagy Szovátán a Medve-tó, ahol lehetőség van Moll szóhasználata szerint az „állva fürdésre”, tehát úszva, úszógumival, vagy kapaszkodva a vízben történő lógásra. Ezért azt szorgalmazta, hogy a medencés fürdőkben is érdemes lenne mélyebb részeket kialakítani, ahol ez az állva fürdés megvalósítható.
RSS