Ön meginná a hévízi üdülővendégek egykori kedvencét?

• A 20. század első felében a hévízi üdülést nemcsak fürdőzéssel, hanem rádium-dúsított ivókúrával is csábítóvá tették: a korabeli hirdetések büszkén emlegették a „radioaktiv” vizet és a több ezer Mache-egységet.

• De mit jelentett valójában a rádium-emanáció, és miért hitték akkoriban, hogy a radonos víz az egészség egyik titka lehet?

A cikk az Arcanum Újságok segítségével készült.
Az Arcanum archívumát böngészve érdekes újsághirdetésekre bukkanhatunk egyes korabeli lapokban. A 8 Órai Újság egyik 1941-es lapszámában például így népszerűsítették a hévízi üdülést: „Hévízfürdő a világ legjobb rheumafürdője, amellett ideális nyaralóhely. Páratlan utóidényi árak. Kitűnő konyha, diétás étkezés nővér ellenőrzése mellett. Thermális ivókúra és rádiummal telített radioactiv hévviz. Felvilágosítással szolgál Fürdőigazgatóság Hévíz”

A Reggeli Újság egyik 1943-as számában található hirdetésben pedig csak az ivókúra lehetőségét emelték ki: „Az ország egyetlen olyan fürdőhelye Hévíz, ahol gyógyszeres adagolású radioaktiv ivókúrát tarthat 2 deciliter aktivált artézivízben 4800 Mache-egységnyi a rádium emanáció!” Igazából mit is népszerűsítettek ezekben a hirdetésekben? Mache-egység? Rádium emanáció?

A Mache-egység a radioaktivitás mérésére használt mértékegység volt az SI-rendszer bevezetése előtt. Heinrich Mache osztrák fizikusról nevezték el. Ezzel elsősorban a vizekben vagy a levegőben található radonkoncentrációt mérték. Átváltása mai értékre: 1 ME ≈ 13,45 Becquerel/liter. A hirdetésben szereplő 4800 Mache-egység rengeteg, a Hévízi-tó vizének normál radontartalmát a sokszorosára dúsították.

Mi a „rádium-emanáció”? Ez a kifejezés a radongáz (egészen pontosan a radon-222 nevű izotóp) régi, 20. század eleji neve volt.

Miért hirdették ezt akkoriban? A 20. század első felében a radonnak, a radonos vizeknek rengeteg előnyös hatást tulajdonítottak. Kicsit talán többet is annál, amennyi valójában volt. Abban az időben a radioaktivitást az „életerő” egyik formájának tekintették. Úgy gondolták, hogy felpörgeti a sejtanyagcserét, fiatalító hatású. Mindezeken túl gyógyítja a reumát és a köszvényt.

Az Orvosi Hetilapban 1972-ben jelent meg egy szakcikk a hévízi ivókúra történetéről. Ebben arról írtak, hogy a gyógytó vizének belsőleges hatásának vizsgálata az 1900-as évek elején kezdett nagyobb hangsúlyt kapni. Schulhof Vilmos fürdőorvos így írt erről akkortájt: „Ivókúra gyanánt a forrásnak leülepedése után kristálytiszta vizét, a forrás irányában elhelyezett hosszú csövön átnyerve, langyosan vagy melegen eddig is alkalmaztam belsőleg a bél és veseműködés fokozására, az újabb közlések szerint emanatio tartalma kedvéért is fogjuk adagolni”.

Említettük, hogy abban az időben a radonos vizeknek számos kedvező hatást tulajdonítottak. Ugyanakkor a hévízi gyógyvíz enyhén radonosnak számít. Ezért annak érdekében, hogy a hévízi vizet más országok radioaktív vizeivel versenyképessé tegyék, Imre Lajos (az eredeti cikkben amúgy tévesen Józsefnek hívták), a Debreceni Egyetem fizika professzora a harmincas években megtervezte a hévízi gyógyvíz rádiumdúsítását.

Aki fürdőjegyet váltott, ingyen fogyaszthatta a dúsított ivóvizet. A fürdőorvosok akkoriban szinte minden betegnek rendelték az ivókúrát. Arról viszont nem találtunk feljegyzéseket, hogy ezek mennyire bizonyultak hatásosnak.

Mindenesetre az sokatmondó, hogy a második világháborút követően az Imre-féle készüléket már nem üzemelték be újra. Ettől függetlenül a „normál” hévízi gyógyvíz azóta is ajánlható ivókúrákhoz. A jelenlegi hivatalos ajánlás szerint idült gyomor- és bélhurutban, emésztési zavarokban a gyógyvíz belsőleg is alkalmazható.