-
1955-ben nyitották meg a kiépített termálfürdőt Cserkeszőlőn.
-
Akkor már nagyon időszerű volt a nyitás, ugyanis egy korabeli tudósítás szerint 1954 nyarán áldatlan állapotok uralkodtak a termálkút vizét elvezető meleg vizes csatornánál.
-
Nyári hétvégéken több ezren jártak gyógyulni a termálpatakhoz.
A cikk az Arcanum segítségével készült.
1942-ben kezdtek kutatófúrásba a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. szakemberei Tiszakürt külterületi részén. A kisasszonyszőlői településrészen azonban 1943-ban kőolaj helyett forró termálvizet találtak, ezért a kutat lezárták.
Néhány évvel később a helyiek kezdeményezésére újra megnyitották a termálkutat, de állítólag a berozsdásodott szerkezetet nem lehetett ismét elzárni. Attól kezdve a szőlőtőkék és gyümölcsösök között egy termálvizes patak csordogált. A fürdő kialakítása azonban nem ment gyorsan. Bár 1952-ben – Tiszakürtből kiválva – létrejött Cserkeszőlő település, de az első kis kezdetleges fürdő átadására 1955-ig kellett várni.
1954 nyarán az egykori Béke és Szabadság hetilap egy felháborodott olvasói levelet kapott. Ebben egy kecskeméti nyomdász értetlenkedett azon, hogy „miért hagyják elfolyni a cserkeszőlői csodavizet?”. Elmondása szerint méltatlan, hogy egy fél méter széles termálvizes árok szélén sorban ülnek a gyógyulni vágyó emberek.
Az olvasói levél nyomán a lap újságírója ellátogatott Cserkeszőlőre, így érdekes képet kapunk arról, hogy a fürdő megnyitása előtti évben miként nézett ki a település „árokfürdője”.
A lap munkatársa egy szőlősgazdától megtudta, hogy alig múlik el a tél, máris százával zarándokolnak az emberek a lefolyóhoz. A termálvíz elfolyása mentén fél kilométer hosszan maguk a fürdőzők formálják ki ideiglenes fürdőkádjukat. Homlokból, sárból, kézzel, ásóval, kapával. Egy-egy tikkasztó nyári vasárnap két és félezer ember zsúfolódik össze a termálvizes lefolyó mentén.
A víz gyógyhatására már akkor sokan esküdtek. A szőlősgazda szerint az ő ízületi gyulladását is ez a víz gyógyította meg. „De van, aki reumával, vagy gyomorpanasszal jön ide. Sokan női betegségekre keresnek gyógyulást Cserkeszőlőn. A meggyógyultak dicsérő tanúskodása pedig 100 kilométeres körzetből azokat is idehajtja, akik fürdéssel akarják megelőzni valamely várható vagy elképzelt betegség kitörését” – sorolta a gazda.
A fentieket maga az újságíró is megtapasztalhatta. Mint írta, „az egyik sárkádban egy lakiteleki legényember gyógyítja háborúban szerzett reumáját. Néhány méterre tőle egy kecskeméti menyecske reménykedik a forró sárvízben kucorogva a gyógyvíz gyermekáldást ígérő hatásában. A gőzfelhőbe takart kútfőnél gyomorbajosok poharazgatják több-kevesebb áhítattal a kemény, forró, jódos-brómos sós vizet.”
Az árokfürdőzés ingyenes volt, de kicsit kulturáltabb körülményekért a többség szívesen fizetett volna. Illetve akadtak, akik fizettek is, ugyanis egyesek gazdák sárból-vályogból összeeszkábált pajtákat adtak ki a hosszabb ideig maradó fürdővendégeknek. Vendéglátás pedig tulajdonképpen ekkor még nem volt, így az ételről is mindenkinek magának kellett gondoskodnia.
1954 augusztusának végén a meleg vizet mezőgazdasági célokra hasznosító melegházak már épültek, de az egy évvel később átadott fürdőnek még nem sok nyomát találta az újságíró. A háttérben azonban már elkezdődtek a tervezési munkák, aminek révén néhány hónappal később zárttá tették az elfolyót és megépülhettek az első termálmedencék, valamint a tervek között szerepelt egy 200 férőhelyes nyári öltöző kialakítása is. A cikk végkicsengése pedig az volt, hogy ha itt nyári hétvégéken tényleg ezrek fürödnek, akkor ennyi öltöző és medence kevés lesz ilyen sok embernek…
RSS