Villámgyorsan felismerték a hajdúszoboszlói termálvíz különlegességét

A hajdúszoboszlói termálvíz feltörését követően 51 nappal már tudományos összejövetelen foglalkoztak a vízben rejlő lehetőségekkel.
A korabeli sajtóban kiemelt figyelmet kapott az ország legújabb termálforrása.

A cikk az Arcanum segítségével készült.
Hajdúszoboszló az 1920-as években még egy kimondottan szegény mezővárosnak számított. A település történetében 1925. október 26. hozott nagy fordulatot, amikor a korszak sztárgeológusa, Pávai Vajna Ferenc által vezetett kutatás révén termálvizet találtak.

Több mint ezer méteres mélységből tört fel a 73 Celsius-fokos víz, ami hatalmas szenzációnak számított. Jól mutatja ezt, hogy a korabeli országos sajtóban is sokat és nagy terjedelemben foglalkoztak a hajdúszoboszlói történésekkel. A Magyar Távirati Iroda már 1925. október 28-án beszámolt az újdonságról, külön kiemelve a víz meleg hőfokát, továbbá megemlítették azt is, hogy már elkezdődött a termálvíz alaposabb vizsgálata.

Nagyon gyorsan eldőlt, hogy a vízre alapozva fürdőt kellene építeni. A helyiek kérése volt, hogy ne is mélyítsék tovább a kutat, hiába rejthetnek a mélyebb rétegek olajat, az ugyanis veszélyeztethette volna a vízbázist.

51 nappal a víz feltörését követően, 1925. december 16-án tudományos összejövetelt hívott össze a Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szakosztálya. Ezen a korszak elismert szakemberei képviseltették magukat, s gyakorlatilag ez az esemény adta meg a végső lökést ahhoz, hogy ne hagyják veszni a víz gyógyászati, turisztikai értékét.

Az előadásokkal egybekötött tanácskozáson többek között felszólalt Schafarzik Ferenc műegyetemi tanár, a szakosztály elnöke, aki „A hajdúszoboszlói artézi hévforrás” címen tartott előadást és mindenekelőtt Hajdúszoboszló geológiai viszonyait ismertette. Ernszt Kálmán geológus-vegyész a hajdúszoboszlói hévíz vegyi vizsgálatáról számolt be.

Dalmady Zoltán egyetemi magántanár a hajdúszoboszlói termálvíz orvosi felhasználhatóságáról értekezett. Utóbbiról több újság teljes terjedelmében beszámolt. Ebből kiderült, hogy Dalmady szerint a jódot és a nátriumot tekintve a szoboszlói termálforrás a legritkábbak közé tartozik az egész világon, mert az egyetlen, amely ilyen magas hőfokkal tör fel. Hatás szempontjából, valamint a hőfok tekintetében Baden-Badenre és Wiesbadenre emlékeztette az orvost. A régióból pedig leginkább a lipikit tartotta hozzá hasonlíthatónak. (Akkoriban Lipik volt Európa egyik legjelentősebb fürdőhelye, Karlovy Varyval emlegették együtt, jelenleg Horvátországhoz tartozik a város).

Dalmady hangsúlyozta, hogy a termálvíz – már csak a magas hőfoka miatt is – kiválóan alkalmas lenne egy télen-nyáron működő strandfürdő létesítésére, azonkívül pedig ivókúrára is alkalmazhatnák.

„Ami pedig a víznek orvosi felhasználását illeti, elsősorban gyermekbetegségeknél, angolkórnál, skrofulánál (nyaki mirigyek gyulladása), golyvánál, csúznál, idegbántalmaknál jöhet tekintetbe. Például a golyva gyógyításánál a jódtartalom oly előnyös, hogy néhány nap alatt igen kis mennyiség belsőleg való használatával el is tünteti. Felhasználható krónikus gyulladások, női bajok, mellhártyaizzadmányok gyulladásai ellen is igen jó eredménnyel. A nagy jódtartalomra tekintettel szükséges a megfelelő pontos orvosi kezelés, mert az adagolásra rendkívül nagy súlyt kell fektetni” – sorolta az előadásában.

Erdős Kálmán, Hajdúszoboszló akkori polgármestere is felszólalt a rendezvényen. Elmondta, hogy a város – ismerve a forrás nagy jelentőségét – mindent meg fog tenni annak kihasználására, hiszen ezáltal Magyarország egy új, nagy gyógyhatású fürdővel gazdagodhat.

A fürdő nyitására végül még várni kellett, bár nem sokat, hiszen másfél évvel később, 1927. július 26-án nyitották meg a mai Hungarospa elődjét.

A szoboszlói fürdő egy 1930-ban készült felvételen (Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum):