Régen az orvosok receptre írták fel a gyógyvizeket

• Olcsóbb volt vényre kiváltani az ivókúrához használt gyógyvizeket, így sokan patikában vásárolták.

• Az 50-es, 60-as években nagy divatja volt annak, hogy az emésztési problémákat gyógyvízzel kúrálják, ezt sokszor kifejezetten az orvosok javasolták.

A cikk az Arcanum segítségével készült.
A hazai gyógyvizek egy része belsőleg, ivókúraként is kedvező hatású lehet. Némelyik víz csak az adott üdülőhelyen, vagy fürdőben érhető el, más vizek pedig palackozva országszerte megvásárolhatók.

A palackozott gyógyvizek manapság talán már megbecsültebbek, mint néhány évvel ezelőtt, azonban az igazi fénykorukat az 1950-es, 1960-as években élték. Akkortájt rengetegen használták ezek a vizeket különféle – főleg emésztési – problémákra. Bár a boltokban is lehetett kapni, de sokan gyógyszertárakban vásárolták a visszaváltható üvegekben kapható gyógyvizeket, ugyanis az orvosok vényre is felírhatták, így némileg olcsóbban lehetett hozzájutni.

Nem véletlen, hogy akkortájt a gyógyvizeket rendszeresen hirdették az orvosi szakfolyóiratokban is, külön hangsúlyozva azt, hogy a doktorok „SZTK-vényre” is nyugodtan felírhatják az ivókúrát.

Az Orvosi Hetilap egyik 1953-as lapszámában például egymás alatt sorakozott a Salvus, a Mira és a Jódaqua vizek hirdetése:

Gyógyvíz hirdetések a Szabad Földben, 1957-ben. Ezekben is kivétel nélkül szerepel, hogy receptre is felírhatók, ezért érdemes orvoshoz fordulni:

Akkoriban egyébként rendszeresen cikkezett arról a sajtó, hogy időszakosan készlethiányok alakultak ki a gyógyvizekből. Sokszor még a patikák sem jutottak hozzá kellő mennyiséghez, így előfordult, hogy a recepttel érkezőknek sem tudták kiadni a gyógyvizet. Erre sokféle magyarázattal álltak elő a forgalmazók, attól kezdve, hogy nagy fagyok idején leálltak a szállítások, odáig, hogy macerás volt a törékeny gyógyvizes palackok kezelése és tárolása.

Viszonylag hamar véget ért ez a gyógyvizes csúcsidőszak. Az 1970-es és 1980-as években már többször írtak arról a lapok, hogy kezd kimenni a divatból a palackozott gyógyvizek fogyasztása. Ebben pedig szerepet játszhatott, hogy az emésztési problémákra inkább gyógyszert kezdtek szedni az emberek.

A Nógrád Megyei Hírlap munkatársa 1976 nyarán csípett el egy jellemző beszélgetést:
– Felírták a Salvust a gyomromra, de nincs a patikában. Ráütötték a receptre a háromszögű stemplit.
– A boltban nézted?
– Most éppen ott sincs. Pedig ha drága is, megvenném, mert jót tesz.
– Ne is bánkódj miatta, írass helyette tablettát. Nekem is vizet akartak írni, de mondtam, hogy az nem kell. Csak nem fogok világ csúfjára salvusos üveget kotyogtatni a táskámban.

A Vasárnapi Hírek 1987-ben már arról írt, hogy egyre ritkábban javasolják az orvosok a gyógyvizes ivókúrákat. Emiatt pedig a gyógyvizek iránti kereslet is visszaesőben volt a 80-as években, ez azt jelentette, hogy évi négymillió liter fogyott. Kicsit értetlenkedtek is ezen a tendencián, hiszen sok más országban nem csökkent a gyógyvizek iránti igény. Ennek a cikknek is az volt a végkövetkeztetése, hogy sokan úgy látták, egyszerűbb gyógyszert szedni, mint gyógyvizet inni.

Arról viszont nem találtunk információt, hogy pontosan mióta nincs már tb-támogatás az ivókúraként fogyasztható gyógyvizekre.

Illusztráció: Fortepan