Öt furcsa tévhit a gyógyfürdőkről

• Számos tévképzet és hiedelem él az emberekben a gyógyvizekről és a bennük való fürdőzésről.

• Összegyűjtöttünk ezek közül ötöt és el is magyarázzuk, hogy miért nem stimmelnek.

1. Akár egy órát is el lehet tölteni a gyógyvizes medencében. Pláne, ha komolyabb a panaszom. Mások is, így csinálják.

Az tény, hogy a gyógyfürdők vendégei közül sokan előszeretettel aszalódnak akár órákat is a gyógyvízben, ez azonban mégsem tekinthető követendő példának. Itt írtunk erről bővebben. A lényeg az, hogy a víz összetételétől és a hőmérsékletétől függ az, hogy mennyi ideig lehet benne pancsolni. Ezt minden esetben jelölik a medencénél egy táblán. A gyógyfürdők többségénél egyébként 15-20 perc javasolt egyhuzamban. A túlzásba vitt gyógyfürdőzés ugyanis kellemetlen mellékhatással (az úgynevezett fürdőfáradtsággal), rosszabb esetben rosszulléttel is járhat.

2. A gyógyvíznek „színe van”, ami egészen áttetsző az csak sima csapvíz.

Ezt egyszer egy facebookos poszthoz kapcsolódva vágta valaki a fejünkhöz, amikor egy áttetsző vizű medencéről közöltünk képet. A fehér, vagy barna színű, kénes pára alatt rejtőző vizeknek tényleg megvan a hangulatuk, de messze nem ez a gyógyvizek ismérve. Bizonyos ásványi anyagok jelenléte elszínezheti a vizeket, de ettől függetlenül az áttetsző termálvizeknek is lehet magas ásványianyag tartalmuk és gyógyhatásuk. Lényeg, ami lényeg: nem a szín a fontos. Mutatunk is két „színtelen” gyógyfürdőt.

3. Az egymás közelében lévő gyógyfürdők vize azonos összetételű.

Ez olyannyira nem igaz, hogy sokszor még egy fürdőn belül is működnek egészen különböző összetételű vizet adó termálkutak. Egymástól több tíz kilométerre fekvő fürdők esetén pedig ez hatványozottan igaz lehet. Ugyanakkor, ha vannak is hasonlóságok az egymás közelében fekvő vizek összetételében, a hatásuk mégis más lehet. Ennek oka az, hogy néhány összetevő arányának az eltérése is egészen különböző tulajdonságokat adhat a víznek.

Példaként említhető Kehidakustány. Az ottani termálfürdő vízbázisa nagy vonalakban ugyanaz, mint a hévízié. Mégis vannak eltérések a két település gyógyvizének pontos összetétele között. Sőt, a kehidai gyógyvízben például nincs radon, ami pedig a Tófürdő gyógyhatása szempontjából meghatározónak számít.

4. A gyógy- és termálvizes medencék a fertőzések melegágyai.

Ez több okból sem állja meg a helyét. Sok esetben maguk a termálvizek is tartalmaznak olyan anyagokat (klórt, jódot, nátrium-kloridot) amelyek fertőtlenítő hatással rendelkeznek. A fürdők üzemeltetői persze nem hagyatkoznak pusztán erre. A gyógyvizes medencék esetén folyamatosan és gyorsan cserélik a vizet, így ezekben a medencékben lényegében állandóan friss víz található. A termálvizes medencéket pedig klórral, vagy valamilyen más fertőtlenítő eljárással is tisztán tartják. Egyik sem kedvez a fertőzéseknek, és pláne nem számít a melegágyuknak.

5. Minden termálfürdő gyógyfürdő.

Sok esetben kéz a kézben jár a két fogalom, de azért nem mindig. A termálfürdő elnevezés a hőfokra utal (30 Celsius-fok feletti vizet jelöl), gyógyfürdőnek pedig az számít, amelynek gyógyhatását orvosi vizsgálatokkal igazolták. Azonban nem feltétlenül csak az lehet gyógyvíz, ami 30 fok feletti. Illetve attól még nincs egy víznek gyógyhatása, hogy kellemesen langyos, vagy meleg. Magyarán jó néhány olyan termálfürdő működik az országban, amelynek a vize nem gyógyvíz, ettől függetlenül persze lehet gyógyhatásuk. Egyes esetekben ugyanis az üzemeltetőnek nincs pénze elvégezni a gyógyhatást igazoló vizsgálatokat. Olykor pedig nem is akarják, mert a gyógyvizek kezelésére más, szigorúbb megkötések és szabályok vonatkoznak.