• Az 1800-as évek végén dobták piacra és a 20. század közepéig egész Európában kedvelt gyógyitalnak számított a Kneipp-kávé.

  • Ma is ismert italról van szó, bár már nem ezen a néven forgalmazzák.

Az 1800-as években élt német lelkész, Sebastian Kneipp a fürdőgyógyászat egyik megteremtőjének számít. Bár ez inkább magára arra az alapelvre igaz, hogy a vizes kezeléseknek kedvező egészségügyi hatása lehet. Kneipp konkrét módszereiből kevés maradt meg széles körben, ezek közül talán a Kneipp-taposó a legelterjedtebb.

Persze ez nem is csoda, ha megnézzük milyen módszerekkel élt annak idején Kneipp. Ezek közé tartoztak a különféle hideg vizes fürdőzések, hideg leöntések, hideg borogatások. A gyógyulni vágyók számára ezeken felül életmódbeli és táplálkozási tanácsokat is előírt Sebastian Kneipp. Szigorú diétát kellett tartaniuk, valamint tiltotta az izgató hatású italok fogyasztását. Ide tartoztak az alkoholos italok mellett a koffeint tartalmazó teák, kávék is.

Kneipp úgy tartotta, hogy a koffein kedvezőtlenül hat az idegrendszerre, ezért mindenféle betegségnél fontos a kiiktatása. A betegek ugyanakkor hiányolták a kávézást, ezért malátakávét javasolt a számukra. Ezzel egyrészt megvonta a koffeint, másrészt az ásványi-anyagokban gazdag malátaital kedvezően hatott az egészségükre.

A malátakávé nagyüzemi előállítása azonban sokáig nem volt megoldott. Az 1800-as évek legvégén a Kathreiner nevű müncheni kereskedőcég finanszírozta az árpából készülő pótkávé nagyüzemi technológiájának a kidolgozását. 1892-ben pedig szabadalmaztatták is a módszert.

Ez volt az az időszak, amikor Kneipp nevével szinte mindent el lehetett adni Európában, ráadásul tudták, hogy a szerzetes nagy híve a malátakávénak, ezért megállapodást kötöttek vele. Kneipp hozzájárult, hogy a nevét és az arcképét korlátlan ideig használhassák a Kathreiner-féle malátakávén.

Kneipp-kávéÍgy történt az, hogy a malátakávé Európa-szerte – s így Magyarországon is – Kneipp-kávé néven vált ismertté az 1900-as évek elején. Manapság a malátakávé inkább gyerekitalnak számít, de a 20. század első felében rengetegen fogyasztották az előnyös hatásai miatt, hiszen egy könnyen emészthető italról van szó, amit a lábadozó betegeknek is kifejezetten ajánlották.