Miért van Magyarországon ilyen sok termálfürdő?

Több tényező is szerepet játszik abban, hogy a feltárt termálforrások terén ennyire gazdag az ország.
Kedvező geológiai adottságoknak, a kőolaj- és a földgáz iránti igénynek, de még a trianoni döntésnek is nagy szerepe volt abban, hogy ma rengeteg termálfürdő közül válogathatunk.

Hazánk világszinten is a legjelentősebb feltárt termálvízkészlettel rendelkezik. Sok más ország megirigyelhetné ezt a hatalmas vízbázist. Ez a geológiai szempontból szerencsés helyzet régóta ismert. Már a rómaiak idejében is számos fürdővel büszkélkedett Pannónia. A török időkben a termálforrásokra alapozva szintén rengeteg fürdőt építettek a meghódított területeken. A 20. század elején pedig Budapestet a világ legjelentősebb fürdővárosai között tartották számon.

A kedvező adottságok azt jelentik, hogy az országnak körülbelül a 70 százaléka alatt biztosan, vagy nagy valószínűséggel termálvíz, azaz 30 Celsius-foknál melegebb vízbázis található. Ebből a szempontból persze nagy különbségek vannak az ország egyes területei között. A vízbázis szempontjából a legelőnyösebb helyzetben két nagy terület van: az Alföld csaknem egésze, valamint a Dunántúl nyugati vidéke.

Kedvező az is, hogy a geotermikus gradiens (a föld mélye felé haladva a hőmérséklet növekedése) is ideális. Amíg világszinten 30-35 méterenként növekszik 1 Celsius-fokkal a hőmérséklet, addig Magyarországon 18-20 méterenként.

Érdekes kérdés, hogy mégis mekkora termálvízbázis lehet az ország alatt? Nyilván ennek kapcsán csak hozzávetőleges becslések állnak rendelkezésre. A szakirodalomban mindenesetre találtunk egy 4000 köbkilométeres becslést. Egy köbkilométer 1.000.000.000.000 liter. Ez még úgy is hatalmas mennyiség, hogy ennek nagyjából 1-10 százaléka termelhető ki.

Persze kellett az is, hogy ezt a vízbázist legalább részben feltárják. A jó adottságok ellenére soha nem mehetnek 100 százalékos biztonságra egy-egy kutatófúrás alkalmával, ráadásul ezek a munkák mindig is rendkívül költségesek voltak. Ami viszont jó motivációt jelentett, az a kőolaj- és a földgáz reménye, ami miatt már a 20. század elején is nagy volumenű kutatások zajlottak.

Az első világháború idején már igen jelentős számú feltárt, illetve kitermelésre előkészített kőolaj- és földgázkút állt rendelkezésre, azonban ezek szinte kivétel nélkül a Magyarországtól elcsatolt területeken maradtak. Ezt követően – lényegében kényszerűségből – fordult a geológusok figyelme az ország megmaradt részére.

Magyarország területén a földgáz- és kőolajmezők, valamint termálvízbázisok sokszor igen közel húzódnak egymáshoz. S gyakran előfordult, hogy meleg vizet találtak a szakemberek. Az 1920-as években így bukkantak a Hajdúszoboszlót, vagy éppen Berekfürdőt néhány év alatt vonzó üdülőhellyé változtató vízbázisra is.

Voltak persze sikeres olajkutatások is, de amerre a szakemberek járták az országot, sorra termálkutakat is hagytak maguk után. Ezeknek a kutatásoknak egyébként több hulláma volt és az ország több tájegységét érintették. Például az Alföldet követően, még a második világháború előtt a zalai és somogyi területek feltárása került sorra. A második világháború után, az 1950-es évektől kezdődően szintén volt egy jelentős felfutása a kőolajkutatásoknak, aminek révén megint csak sok termálkút keletkezett.

Néhol évtizedekre megmaradtak a lezárt termálkutak. Nagyon sok helyen viszont nem hagyták ezeket veszni. A jellemző az volt, hogy a helyiek összefogásával – sokszor a termelőszövetkezet segítségével – elkezdték újra megnyitni a kutakat és az első medencéket gyakran kalákában építették fel a lakosok. Számos, ma már népszerűnek számító termálfürdős üdülőhely története indult így.