Mi történne, ha a hévízi vagy sárvári gyógyvizet mesterségesen állítanánk elő?

• Vajon a legkedvezőbb hatású hazai gyógyvizeket mesterséges úton is elő lehetne állítani?

• Jól hangzana, de a valóság ennél jóval bonyolultabb.

A különféle gyógyvizek összetételéről igen részletes adatok állnak rendelkezésre, például pontosan ismerjük, hogy a hajdúszoboszlói, a hévízi vagy éppen a sárvári gyógyvíz literenként mennyi jódot, ként, nátrium-kloridot tartalmaz. Felmerül a kérdés: ha ennyire pontos információkkal rendelkezünk, akkor miért ne lehetne mesterségesen létrehozni ezeket a gyógyvizeket?

Dr. Moll Károly, a súlyfürdő ötletgazdájaként is ismert hévízi főorvos már az 1940-es években írt arról, hogy a mesterséges oldatok hatása eltér a természetes gyógyvizekétől. „A vizsgálatok azt mutatták, hogy az eredeti ásványvizek oldataiban az ioneloszlás más, ezt pedig mesterségesen nem lehet utánozni. Emiatt a hatásuk is eltér a mesterséges oldatokétól. Az ásványvizeket aktívabb elektrolitoknak tekinthetjük a mesterségesen előállított oldatokhoz képest” – fogalmazott Moll.

A hévízi főorvos arra is felhívta a figyelmet, hogy még egy olyan látszólag jelentéktelen tényező, mint az utólagos újramelegítés is módosíthatja a gyógyvíz hatékonyságát – méghozzá nem feltétlenül kedvező irányban. „A mesterséges melegítés a gyógyvíz eredeti értékeiből mindig áldozatokat követel, sokszor pedig igen értékes áldozatokat. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a folyamat a lehető legkevesebb beavatkozással, a víz szerkezetének legkisebb mértékű megbolygatásával történjen” – hangsúlyozta Moll Károly.

Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy nem minden gyógyvíz reagál egyformán az újramelegítésre: például az erősen sós vizek hatása kevésbé változik a hőmérsékleti beavatkozások vagy a hosszabb medencés tárolás során.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg dr. Kunszt János, a Gellért Gyógyfürdő egykori főorvosa is, aki korábban ugyanerről a kérdésről így írt:

„A gyógyvizekkel való gyógyítás szempontjából hibájuk az analysiseknek, hogy heteken át tárolt, savakkal, lúgokkal kezelt vízzel történik az elemzés. Dalmady a gyógyvi­zek elemzését hullaboncoláshoz hasonlította, mégpedig teljes joggal, mert a vegyelemzett víz nem élő vizsgálati tárgy. Márpedig az, aki hosszabb idő óta behatóan foglalkozik gyógy­vízkúrákkal, határozottan megállapíthatja, hogy a frissen merített és a tárolt víz hatása kö­zött néha lényegbevágó különbség van”.

Dr. Kunszt külön kiemelte a mesterségesen előállított szénsavas vizek és a természetes szénsavban gazdag gyógyvizek közötti eltéréseket is. Megfigyelése szerint:

„a mesterséges szénsavas oldatból a szénsav gyorsan, nagy buborékok alakjá­ban, szinte robbanásszerűen távozik. A természetes szénsavas vizekből ezzel szemben apró bu­borékok alakjában, hosszú időn át, egyenletesen távozik a szénsav. Ennek oka abban kere­sendő, hogy a természetes szénsavas oldatokban a szénsav egy része a vízben oldott carbonátokkal hydrocarbonatokat képezve, félig kötött ingatag állapotba kerül, s lassan, egyenle­tesen szabadul fel. A mesterséges szénsavas oldatokban soha sem sikerül a szabad szénsavat arra kényszeríteni, hogy félig kötött állapotba jusson, azaz a vízben oldott carbonatokkal hydrocarbonatokat alkosson. Nem képes a tudomány arra sem, hogy a gyógyvizekben oldott bizonyos sókat mesterséges úton hosszabb időn át oldatban tartson.”

Mindezek alapján jól látható, hogy a gyógyvizek nem csupán kémiai összetételük miatt rendelkeznek gyógyhatással, hanem a természetes folyamatok során kialakult sajátos szerkezetük és dinamikájuk révén is. Márpedig ezt a természetes egyensúlyt mesterségesen utánozni továbbra is komoly kihívást jelentene.

Itt Békés vármegye legnépszerűbb termálfürdős településeiről olvashat.