Gyógyhatású vizét nem hagyná parlagon heverni ez a kis határ menti falu

• Egykor jódos termálvíz tört fel a magyar-román határ közelében fekvő Berekböszörményben. Korabeli újságcikkek szerint sokan esküdtek a gyógyhatására.

• A település vezetője nem hagyná veszni a vizet, felmérnék, hogy javítható-e a régi termálkút.

A Hajdú-Bihar vármegyében, azon belül a magyar-román határ közvetlen közelében fekvő Berekböszörmény községben nem mondtak le arról, hogy egyszer fürdőt létesítsenek. A falu alatti vízbázis révén ehhez kitűnőek lennének az adottságaik.

Nagy Ernő polgármester a Civishírnek arról beszélt, hogy nemcsak álom a termálvíz hasznosítása, most újra napirendre került ez a kérdés. A régi termálkút akár 40-50 millió forintból „újraéleszthető” lenne.

Állítólag egykor még holland és nyugatnémet szakemberek is felfigyeltek a településre: az 1960-as években fürdőt, geotermikus fűtést, sőt kertészetet is álmodtak ide. Az akkori politikai viszonyok azonban nem tették lehetővé a beruházást.

Talán új lendületet adhat a projektnek, hogy egy helyi származású fúrómester vállalta, hogy önköltségi áron felméri a jelenlegi kút állapotát. A kút megfúrásának költsége 100-150 ezer forint lenne méterenként, így már az első lépés költsége sem tekinthető csekélységnek. Nem mindegy azonban, hogy a meglévő kutat kell-e felújítani vagy teljesen új fúrásra lesz szükség – az előbbi jelentősen olcsóbb lenne. A polgármester elmondása szerint a cél egyértelmű: ha működik a kút, először a lakosság hasznosíthatná a vizet, például kannákban hazahordaná, később jöhetne a fűtés, sőt a fürdő ötlete is.

„Kincs, ami van. Csak fel kellene hozni a földből” – mondta a polgármester.

Egyébként 1955-ben a Néplap „Berekböszörményben alszanak a kincseken” címmel írt cikket a faluról. Ebben szintén kitértek a községben feltörő termálvízre, amit akkortájt amolyan „vadfürdőzéses” módon használtak a helyiek.

Mint a 70 éve megjelent cikkben írták:
„Rengeteg gyógyvíz ömlik az árokba, de nem is amolyan másutt is megtalálható gyógyvíz, hanem jódos víz. Orvosok küldik ide a betegeket, de mivel nincs fürdő, a forrás körül húzódó árkokban heverésznek. A jódos, iszapos vízben meggyógyulnak. Navratil Jánosnak két fia súlyos daganatoktól szenvedett és a jódos víz teljesen meggyógyította őket. Kiss Sándor falunkbeli ember két mankóval járt, de két házig sem tudott elvánszorogni anélkül, hogy meg ne pihent volna. Kiss Sándor három hétig használta a jódos, iszapos fürdőt és ma már neveti mankóját. Bátran jár, mint bárki más.
(…)
A helyi népfront-bizottság programjában benne van, hogy jódos fürdőt építünk a község határában négy éven belül. De bizony nem igen tudjuk, hogy kezdjünk hozzá. Segítségre volna szükségünk, hogy ez a jódos fürdő minél hamarabb megépüljön, nemcsak a község javára, hanem elsősorban a szenvedő betegek gyógyulására.”

A Hidrológiai Közlönyben pedig 1950-ben említették meg a berekböszörményi termálkutat: „sík, szikes vidéken fekvő alkalikus, eredetileg kb. 45 °C-os forrás, jelenleg 68,1 perc/liter hozammal (fokozható!), melyet egyetlen kádban nyáron alkalomszerűen használnak, tehát gyakorlatilag úgyszólván kihasználatlan. Villanyáram van. A víz reumatikus bántalmak ellen fürdőkúra, gyomor- és légutak hurutjai stb. ellen ivókúra alakjában jó eredménnyel használható.”

Ide kattintva a stresszoldó hatású gyógyvizekről olvashat.