Ez volt a legelső hivatalosan elismert gyógyvíz hazánkban

• A hivatalos gyógyvízzé nyilvánításra 1930-ban került sor, ugyanakkor jótékony hatásait már évszázadokkal korábban felismerték.

• A 18. század végén pedig már szervezetten is használták különféle egészségügyi panaszok kezelésére.

A hétköznapok során gyakran egymás szinonimájaként használjuk a gyógyvíz és a termálvíz szavakat. Holott a gyógyvíz elnevezés nem pusztán egy általános kifejezés, hanem egy jogi kategória. Csak azok a vizek viselhetik a gyógyvíz elnevezést, amelyek esetében vizsgálatok igazolták az egészségre gyakorolt kedvező hatásokat.

Magyarországon a gyógyvizek és gyógyfürdők pontos jogi meghatározása csak a 20. század elején kezdett kialakulni. Korábban ezek a megnevezések jóval lazábban voltak használatban, sokszor minden megalapozottság nélkül is. A szabályozás bevezetése tette lehetővé, hogy kizárólag azok a vizek kaphassanak hivatalos minősítést, amelyek hatását objektív módon, vizsgálatokkal is alátámasztották. De vajon melyik volt hazánk első elismert gyógyvize?

Az elsőség a Hévízi-tó vizéhez köthető, amelyet 1930-ban nyilvánítottak hivatalosan gyógyvízzé. Ezt követően rövid időn belül más vizek is megkapták ezt a minősítést: például 1933-ban a budapesti Rudas fürdő egyik forrása, valamint az ivókúrákhoz használt Hunyadi János-víz is.

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a hévízi termálvíz gyógyászati alkalmazása jóval korábban kezdődött. A tóról már a 14. századból is fennmaradtak olyan írásos emlékek, amelyek utalnak annak gyógyító hatására. Az első fürdőépület a 18. században, egészen pontosan 1772-ben létesült a tavon, kifejezetten terápiás céllal. Mindezek alapján feltételezhető, hogy nem hivatalosan is ez számít az ország első gyógyvizének.

A víz és az iszap részletes tudományos elemzésére a 19. század közepén került sor. Egy bécsi orvosprofesszor, Dr. Florian Heller 1857-ben végzett alapos vizsgálatokat, amelyek eredményeit egy külön kiadványban tette közzé. A tanulmány pontos képet adott a víz és az iszap összetételéről, és fontos alapot jelentett a későbbi hivatalos minősítési eljárások számára is.

A bécsi professzor így foglalta össze a vízzel kapcsolatos tapasztalatait:

„Az iszapot, amely az egész tó fenekét méter magasan fedi, helyben is alkalmazzák egyes testrészekre, de főképpen a fürdésnél használják, úgy hogy a beteg a tó vizében fürödve sokszor nyakig mintegy beássa magát az iszapba. Igen jó eredménnyel rendelhető a hévízi fürdő csúz, köszvény ellen, sérülések vagy lobos kórfolyamatok után visszamaradt izzadmányoknál, számos bőrbetegségnél, fekélyeknél, továbbá különféle idegbántalmaknál, főleg idegfájdalmak és bénulások eseteiben.”

Itt a Dél-Alföld legrégebbi gyógyvizéről olvashat.