Ez ma egy szép gyógyfürdő, de eredetileg árokfürdőként indult a története

1955-ben nyitották meg a termálfürdőt Cserkeszőlőn. A nyitás nagyon időszerű volt, mivel egy 1954-es beszámoló szerint a termálkút vizét elvezető meleg vizes csatornánál már áldatlan állapotok uralkodtak.
Nyári hétvégéken több ezren mentek gyógyulni a földbe ásott termálpatakhoz.

Jövőre lesz a 70. évfordulója annak, hogy megnyitották a mai Cserkeszőlői Fürdő és Gyógyászati Központ elődjét. Ma már egy hatalmas népszerűségűnek örvendő fürdőről van szó, ami Jász-Nagykun-Szolnok vármegye egyik fő turisztikai attrakciójának számít.

Pedig annak idején nem indult könnyen Cserkeszőlő története. A termálvíz megtalálásakor még maga a település sem létezett és 13 évet kellett várni a termálfürdő megnyitására. Egy évvel a fürdő átadása előtt még magának a létesítménynek nem sok nyoma volt, azonban sokan már akkor igyekeztek kihasználni a víz gyógyhatását…

Cserkeszőlő története úgy indult, hogy 1942-ben a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. szakemberei Tiszakürt külterületén kutatófúrásba kezdtek. A kisasszonyszőlői településrészen 1943-ban kőolaj helyett termálvizet találtak, ezért a kutat lezárták. Néhány évvel később a helyiek kezdeményezésére újra megnyitották a termálkutat, de a berozsdásodott szerkezetet nem lehetett ismét elzárni. Ettől kezdve a szőlőtőkék és gyümölcsösök között egy termálvizes patak folydogált. A fürdő kialakítása lassan haladt. Bár 1952-ben – Tiszakürtből kiválva – létrejött Cserkeszőlő település, az első kezdetleges fürdő átadására 1955-ig kellett várni.

1954 nyarán a Béke és Szabadság hetilap egy felháborodott olvasói levelet kapott. Egy kecskeméti nyomdász értetlenkedett, miért hagyják elfolyni a cserkeszőlői csodavizet. Méltatlannak tartotta, hogy egy fél méter széles termálvizes árok szélén sorban ücsörögnek a gyógyulni vágyók. Az olvasói levél nyomán a lap újságírója ellátogatott Cserkeszőlőre, így érdekes képet kapunk arról, hogyan nézett ki a település árokfürdője az „igazi fürdő” megnyitása előtti évben.

A lap munkatársa a helyszínen megtudta egy szőlősgazdától, hogy már a tél elmúltával százával zarándokolnak az emberek a lefolyóhoz. A termálvíz elfolyása mentén fél kilométer hosszan maguk a fürdőzők alakítják ki ideiglenes fürdőkádjukat. Homlokból, sárból, kézzel, ásóval, kapával. Egy-egy tikkasztó nyári vasárnap két és félezer ember zsúfolódik össze a termálvizes lefolyó mentén.

A cserkeszőlői termálvíz gyógyhatására már akkor sokan esküdtek. A szőlősgazda szerint az ő ízületi gyulladását is ez a víz gyógyította meg. „De van, aki reumával vagy gyomorpanasszal jön ide. Sokan női betegségekre keresnek gyógyulást Cserkeszőlőn. A meggyógyultak dicsérő tanúskodása 100 kilométeres körzetből vonzza ide azokat, akik fürdéssel akarják megelőzni valamely betegség kitörését” – állította a gazda.

Mint az újságíró írta: „az egyik sárkádban egy lakiteleki legényember gyógyítja háborúban szerzett reumáját. Néhány méterre tőle egy kecskeméti menyecske reménykedik a forró sárvízben a gyógyvíz gyermekáldást ígérő hatásában. A gőzfelhőbe takart kútfőnél gyomorbajosok isszák áhítattal a forró, jódos-brómos sós vizet.”

Az árokfürdőzés ingyenes volt, de egy kicsit kulturáltabb körülményekért sokan inkább fizettek volna. Egyes élelmesebb gazdák sárból-vályogból készült pajtákat adtak ki a hosszabb ideig maradó fürdővendégeknek. Büfé akkor még nem volt, így az ételről, italról mindenkinek magának kellett gondoskodnia.

1954 augusztusának végén a meleg vizet mezőgazdasági célokra hasznosító melegházak már épültek, de az egy évvel később átadott fürdőnek még nem sok nyomát találta az újságíró. A háttérben azonban már elkezdődtek a tervezési munkák, melyek révén néhány hónappal később zárttá tették az elfolyót, és megépültek az első termálmedencék, valamint tervbe vették egy 200 férőhelyes nyári öltöző kialakítását is. A cikk végkicsengése szerint, ha nyári hétvégéken tényleg ezrek fürödnek itt, akkor ennyi öltöző és medence kevés lesz ilyen sok embernek.