• Az 1970-es években gyakorlatilag kész tényként kezelték, hogy barlangfürdő és gyógybarlang épül a Gellért-hegy gyomrában.

  • Még egy osztrák küldöttség is elismerően szólt az akkori tervekről.

Sokáig igazi pecás paradicsomnak számított Budapesten a Gellért-hegy lábánál húzódó dunai szakasz. Ezen a vízparti részen a legzordabb téli hidegben sem fagyott be folyó, méghozzá az itteni termálforrások miatt. Az 1960-as években úgy becsülték, hogy percenként 1000 liter, 40-50 Celsius-fokos termálvíz ömlik itt a Dunába.

A budapesti fürdőket akkoriban működtető Fővárosi Fürdőigazgatóság viszont szerette volna kihasználni ezeknek az úgynevezett szökevényforrásoknak a vizét. Ezzel segítettek volna rá a Gellért, a Rudas és a Rácz fürdők vízellátására. Próbálták a folyópart irányából megfúrni a forrásokat, de nem jártak sikerrel.

Ezért jobb híján egy meglehetősen drága és hosszadalmas megoldást választottak: ezer méteres alagút építésébe fogtak a Gellért-hegy gyomrában, a Gellért Gyógyfürdő és a Rácz fürdő között. A szökevényforrások ugyanis leginkább egy ilyen járatból tűntek hozzáférhetőnek.

Gellért-hegy barlangfürdőA Bányászati Aknamélyítő Vállalat 1969-ben kezdte el a járatok fúrását, amivel közel tíz év után végeztek. A bányászok rendkívül nehéz körülmények között dolgoztak, a meleg és magas páratartalom miatt hatalmas ventilátorokkal kellett folyamatosan szellőztetni az elkészült járatokat. A szökevényforrásokat egyébként sikerült „elfogni”, viszont a 70-es években több terv is napvilágot látott a barlangjáratok későbbi hasznosításával kapcsolatban.

Ebből a leginkább visszafogott még az volt, hogy az elkészült alagutat, mint valamiféle látványosságot majd megnyitják a látogatók előtt. Voltak azonban ennél ambiciózusabb elképzelések is, méghozzá egy barlangfürdő kialakításáról.

Ehhez az ötletet az 1959-ben megnyílt Miskolctapolca Barlangfürdő adta, de kicsit más jellegű fürdőt képzeltek el. Felmerültek olyan tervek, hogy a hegy gyomrában különleges, lábakon álló medencékben lehetett volna fürdeni. A járatok levegőjének radontartalma miatt azonban klimatikus gyógyhelyként is kihasználták volna a helyet, azaz légzőszervi megbetegedésben szenvedők gyógyulhattak volna a Gellért-hegy mélyén.

Utóbbi tervet egy időben olyannyira komolyan gondolták, hogy a 70-es évek végén szakembereket hívtak az osztrák Bad-Gasteinben található hasonló létesítményből. Az orvosokból és mérnökökből álló küldöttség meg is nézte a friss járatokat és elmondták, hogy szerintük is hasznosítani lehetne a barlangot.

A legfuturisztikusabb elképzelés arról szólt, hogy a járatok építése során – a csillék miatt – lerakott sínpáron egy vonat szállította volna barlangfürdőzni a vendégeket.

A fenti tervekben egyébként az a közös, hogy végül egyik sem valósult meg. Bár maguk a járatok léteznek, de üzemi területként működnek, szabadon nem lehet bejárni.