Radioaktív gyógyvíz – kell tőle félni?

Hazánkban több gyógyfürdőnek a vizében is kimutatták a radont, ami egy radioaktív nemesgáz. Most akkor ez jó, vagy rossz hír? Sugárfertőzéstől kell tartani Hévízen?

A gyógyvizekről szóló leírásokban olykor találkozhatunk a „radioaktív” jelzővel. Márpedig a csernobili katasztrófa óta ennek a szónak nincs túl kellemes csengése. Felvetődik tehát a kérdés, hogy kell-e tartani azoktól a termálvizektől, gyógyvizektől, amelyekről azt olvassuk: radioaktívak? A radioaktív jelzővel egyébként általában a víz átlagosnál magasabb radon-tartalmát jelölik, ami egy színtelen, szagtalan nemesgáz. A hazánkban a radonosak közé tartozik a Hévízi Tófürdő, a Miskolctapolcai Barlangfürdő, Budapesten a Gellért- és a Rudas Fürdő vize.

A radon a leggyakoribb, természetes forrásból eredő radioaktív elem a környezetünkben. A vizsgálatok szerint az említett fürdőkben csak olyan kis mértékben fordul elő, ami messze alacsonyabb az egészségügyi határértéknél, viszont a pozitív tulajdonságai már érvényesülnek. Egyébként maga a radon nem választható el a gyógyvizek többi összetevőjétől. Azaz nem önmagában felelős a víz jótékony hatásáért, hanem számos más összetevővel és a környezetei hatásokkal együtt.

A radonos gyógyvizeket mindenesetre háromféle módon is hatnak: fürdőkúraként, ivókúraként és belélegezve. Vizsgálatokkal bizonyították az ilyen vizek kedvező hatását a krónikus ízületi gyulladások, a Bechterew-kór, emésztőrendszeri problémák, sőt egyes fejfájás-típusok esetén is. A tapasztalatok szerint ráadásul enyhe fájdalomcsillapító hatása is van ezeknek a gyógyvizeknek.

Összességében tehát nem kell megijedni amikor a radioaktív szót halljuk a gyógyfürdőink kapcsán. Nem lesz senki sugárfertőzött egy hévízi kúra után, még akkor sem, ha egész nap a vízben tartózkodna. Ugyanakkor annak megválaszolására még további kutatások szükségesek, hogy a radonnak egészen pontosan milyen és mekkora a szerepe az ilyen vizek gyógyhatásában.