-
Egy friss spanyol kutatás szerint kimondható, hogy a balneoterápiás kezelések javítják a reumatoid artritiszes betegek életminőségét.
-
Ettől függetlenül még további klinikai vizsgálatokra is szükség lenne.
A reumatoid artritisz, vagy más néven reumás ízületi gyulladás egy autoimmun kórkép, ami az egyik leggyakoribb gyulladásos reumatikus betegségnek számít. Világszinten a népesség 0,5-1 százalékát érinti, Magyarországon közel 100 ezer embert küzd ezzel a betegséggel.
Tipikus tünete az ízületek fájdalma, merevsége, a nagy veszélyét pedig az ízületek károsodása jelenti, ami egy idő után a betegek mozgását is jelentősen korlátozhatja. Gyakoribb a nőknél, a kialakulásában pedig genetikai és környezeti okok egyaránt szerepet játszhatnak.
Az elmúlt években sokat fejlődött a reumatoid artritisz gyógyszeres kezelése, elérhetők a legkorszerűbb biológiai terápiák is. A betegség kezelése kapcsán az egyik népszerű, nem gyógyszeres megoldásnak számítanak a fürdőkezelések, ide értve a gyógyvizes fürdőzést és az iszappakolást. Fontos megemlíteni, hogy a betegség aktív szakaszában ezek nem alkalmazhatók.
A spanyolországi Granadai Egyetem munkatársai szerették volna tisztázni a balneoterápiás kezelések hatékonyságát ennél a betegségnél. A tavaly decemberben publikált kutatásukban ezért összegyűjtötték az elmúlt években angol és spanyol nyelven közzétett – komolyan vehető – klinikai vizsgálatokat, majd összegezték ezeknek az eredményeit.
A kutatások 1990 és 2018 között készültek Törökországban, Németországban, Portugáliában, továbbá Egyiptomban és Izraelben. A résztvevők átlagéletkora mindegyik kutatásban 40 és 50 év között alakult.
A több országot érintő felmérések miatt nyilván a kezelések során nem azonos összetételű gyógyvizeket alkalmaztak. Ezek között kénes, szén-dioxidos és radonos vizek is voltak. Ami egységesnek számított, hogy a kezelések 20 percig tartottak és 10-15 alkalomból álltak, egymást követő napokon. A víz hőmérséklete 35-38 Celsius-fok körül alakult.
Mindig volt kontrollcsoport is, akik vagy csak gyógyszeres kezelésben részesültek, vagy szimpla melegített közműhálózati vízben történtek a kezeléseik. Fontos kitételnek számított, hogy a gyógyszeres kezelést a fürdőterápiában és/vagy iszapkezelésben részesülő csoport sem hagyta abba.
A kutatási eredmények összesítése kapcsán elmondható, hogy mind a gyógyvizes, mind az gyógyiszapos kezelés előnyösen befolyásolta a betegek életminőségét, csökkentette a fájdalmaikat, javította a mozgástartományukat.
Érdekes tapasztalata a kutatásoknak, hogy a természetes gyógyvizek hatékonyabbnak bizonyultak a melegített csapvíznél. Ugyanakkor az eltérő összetételű gyógyvizek hatása között nem látszott különbség.
Mindennek a konklúziója az, hogy a reumatoid artritiszes betegeknek – a gyógyszerek szedése mellett – érdemes megpróbálkozniuk a fürdőkezelésekkel, esetleg ezt kiegészítve iszappakolással is. Előnyösnek tűnik az, ha a kezeléseket legalább 15, egymást követő napon végzik, legfeljebb csak a hétvégéket kihagyva.
Az eddigi kutatások hiányosságaikén említették a spanyol orvosok, hogy kevés adat áll rendelkezésre a balneoterápia hosszabb távú (6 hónapot meghaladó) hatékonyságáról. Ezen felül érdemes lenne kutatni azt is, hogy mely összetételű gyógyvíz lehet a leginkább hatékony a reumatoid artritiszes betegek esetében.