-
A címben feltett kérdést vizsgálták egy törökországi kutatásban.
-
Ehhez 15 olyan tanulmány eredményeit összegezték, amelyek során gyógyfürdős kezeléseken vettek részt különféle mozgásszervi betegségben szenvedő páciensek.
Magyarországhoz hasonlóan a törököknél is nagy hagyománya van a gyógyfürdős kúráknak, különösen a reumatikus megbetegedések kezelése során. Az Isztambuli Egyetem egyik korábbi kutatásában ezért megvizsgálták, hogy valójában mennyire hatékonyak a reumatikus betegségeknél alkalmazott fürdőterápiák.
Ennek kiderítésére nem új felmérést végeztek, hanem az egy évtized alatt született törökországi kutatási eredményeket összegezték. 15 tanulmányt vettek alapul, amelyek között disszertációk, tudományos előadások és folyóiratcikkek egyaránt voltak. A kutatásokat nyolc különböző törökországi gyógyfürdőben végezték.
A kezelt betegségek között volt a csontritkulás, a reumás ízületi gyulladás, a térdízületi porckopás, a Bechterew-kór, a hátfájás és a fibromialgia. Az alkalmazott kezelések különbözőek voltak. Akadtak közöttük tradicionális és modern fürdőkúrák (erre még visszatérünk), kizárólag egyféle kezelést alkalmazó megoldások (fürdőkúra, vagy iszapkezelés), illetve többféle kezelés kombinációja.
Az egyes kutatások nagyon eltérő jellegűek voltak, mind a betegek kiválasztása, mind a konkrét kezelések és vizsgálatok terén. Az összefoglaló kutatás készítői egyébként ezt kritizálták is, hiszen emiatt nehezebb az eredmények összehasonlítása. Az viszont érdekes és örömteli fejleménynek számított, hogy a különbözőségek ellenére az eredmények nagyon egy irányba mutattak. Megállapítható volt ugyanis, hogy a Törökországban a reumatikus betegségek kezelésére alkalmazott gyógyfürdő terápia szinte valamennyi formája hatékony. A betegek állapota érezhetően és egyértelműen javult, fájdalmaik csökkentek.
Az apróbb különbségek közé tartozott, hogy a komplex eljárások, tehát amikor a fürdőzést egyéb kezelésekkel, vagy akár csak tanácsadással egészítették ki, hatékonyabbnak bizonyultak a monoterápiáknál.
Érdekes felvetése volt a felmérésnek a tradicionális és a modern fürdőkezelések közötti különbségek megléte. A kutatás készítője szerint ugyanis dilemmát jelent, hogy a modern eljárás nem túl óvatos-e?
Ehhez azt érdemes tudni, hogy a vizsgált török tradicionális kúrák esetén a kezeléseket akár 39, 40, 42 Celsius-fokos termálvízzel végezték, naponta többször ismételve. A modern eljárás során viszont 35-37 Celsius-fokos volt a medence vize és szigorúan csak napi egy fürdőzésre került sor. Szintén a különbségek közé tartozik, hogy az előbbi 8-10 napig tartott, az utóbbit viszont akár három-négy hétig is elhúzták. A felmérés készítője szerint a későbbiekben érdemes lenne külön megvizsgálni, hogy a tradicionális fürdőkúra nem hatékonyabb-e?