Gyógyfürdős-kirándulós üdülés vagy a városlátogatás egészségesebb?

• A 65-85 éves korosztály körében vizsgálták azt, hogy egy városlátogatásos üdülésnek, vagy a fürdőzéses-kirándulásos üdülésnek van-e kedvezőbb hatása az egészségükre.

• Az egyik csoport több szempontból is tartós javulást mutatott.

A salzburgi Paracelsus Egyetem 2019 tavaszán publikált egy érdekes kutatást. Ennek a célja az volt, hogy az idősebb korosztály esetében megvizsgálják, milyen jellegű tevékenységek segítik elő leginkább az állóképességük, erőnlétük fenntartását. S egyáltalán, a különféle fizikai aktivitások egészségre gyakorolt hatásában van-e különbség.

A vizsgálatba 65 és 85 év közötti osztrák és német állampolgárokat vontak be. Olyanokat kerestek, akiknek súlyos betegségük, egészségkárosodásuk nincs, ugyanakkor az életkorral együtt járó problémáik már adódnak. Tipikusan ilyen volt a csontritkulás, magas vérnyomás és a 2-es típusú cukorbetegség.

A kutatásba bevont személyekre egy 7 napig tartó üdülés várt. A kiválasztottak a németországi Bad Reichenhall és Bad Wiessee szállodáiban, valamint az osztrák Abtenau üdülőhelyen töltötték el ezt az időszakot, a programjuk azonban egészen eltérő volt.

106 fő könnyű tempójú hegyi kirándulásokon, majd termálvizes fürdőzésen vett részt, 33-an pedig városlátogatásokon. Utóbbiba beletartoztak városi séták, múzeumlátogatások, hajókirándulások, buszos kirándulások és egy sajtüzem felkeresése is.

Az első csoport esetében a vezetett kirándulások napi 3-5 órát vettek igénybe. A szálláshelyre visszatérve pedig a fürdőrészleg felé vették az irányt. Itt szállodától függően 36 Celsius-fokos sós vizes, vagy jódos-kénes vizes fürdőzés várt rájuk. Ezek egyhuzamban 20 percet tettek ki, a fürdőzések között legalább 30 perc szünetet tartva. A napi 2,5-6 órát városlátogatással töltő csoport ugyanezekben a szállodákban lakott, de a fürdőrészlegeket nem használhatták. A személyek mozgását egyébként GPS-es órával is ellenőrizték.

A túrázás-fürdés/városlátogatás három egymást követő napon tartott, majd a negyedik nap pihentek, utána újabb három napnyi aktív időtöltés következett. Az üdülés után a résztvevők orvosi vizsgálaton vettek részt, majd ezt 60 nappal és fél évvel később megismételték.

Közvetlenül az üdülés után a szubjektív életminőség mindkét csoportnál rendkívül magas szinten volt. Ugyanakkor tartós javulást csak a kirándulós-fürdőzős csoportnál tapasztaltak. Különféle készülékekkel vizsgálták a statikus egyensúlyukat és a járássebességüket is. Ezek pedig csak a túrázós-fürdőzős csoportnál mutattak javulást, ráadásul tartós javulásról volt szó.

Az egyensúlynak nagy szerepe van idősebb korban, hiszen számos problémát okoznak az eleséssel járó balesetek. A kutatás készítői felhívják a figyelmet arra is, hogy a városlátogatós csoport tagjai is meglehetősen aktív tevékenységet folytattak, az egyensúlyuk mégsem javult. Ez vélhetően abból ered, hogy az erdei útvonalak sokkal jobban megedzették a tartóizmokat, mint a városi, múzeumi séták.

A túrázós csoportnál jelentősen gyarapodott a zsírmentes izomtömeg is. A városlátogatós csoportnál nem mértek ilyen javulást, holott ők sem tétlenkedtek. Érdekes módon az eltérő összetételű termálvizek esetében nem tapasztaltak különbséget. A sós és a jódos-kénes termálvíz ugyanannyira bizonyult hatásosnak.