A németországi Ennepetalban lévő gyógybarlangot óvóhelynek jelölték ki a  második világháború alatt. A bombázások elől a Klutert-barlangba menekült tüdőbetegek és asztmások egészségi állapotában javulás következett be a föld alatt töltött időszakban. Mint kiderült, a mélyben található mészdús, 10-12 fokos levegő jótékonyan hat a légutak hurutos megbetegedéseire. A Klutert-barlangot így a háború után is sorra keresték fel az asztmás, tüdőtágulásos, idült hörghurutos, hörgőtágulatos nyavajákkal küzdő betegek, akiknek állapotában tartós javulást hoztak a többhetes kúrák.

A barlangkezelés (más néven szpeleoterápia) jótékony hatását egyébként nem a németek ismerték fel először. Már az 1800-as években a Lengyelországban található Wieliczka sóbányában praktizáló orvosok is arra figyeltek fel, hogy a mélyben dolgozó munkásokat – a szénbányáknál tapasztaltakkal ellentétben – elkerülik a tüdőbetegségek. Miután kiderült, hogy a sóbarlang kedvező klímája áll a háttérben, 1839-től már terápiás kezeléseket is végeztek az egykori bányában.

A barlangok gyógyhatása több okra vezethető vissza. Egyrészt a föld alatti üregekben a felszíninél sokkal tisztább a levegő. Másrészt magas a relatív páratartalom, emiatt a bekerülő szennyeződések, pollenek, gombák kicsapódnak a levegőből. Szintén kedvező hatású a pára magas sótartalma, ami a belégzéskor kvázi gyulladáscsökkentő szerként funkcionál.

 

Magyarországon több gyógybarlang is található. Lillafüreden (pontosabban a település alatt) fekszik a Szent István-barlang, Pécs közelében van az Abaligeti-barlang, Jósvafőn a Béke-gyógybarlang. Veszprém megyében a tapolcai gyógybarlang. Budapesten pedig a Szent János Kórház keretein belül működik a Szemlő-hegyi barlang.