Egykori pesti gyógyfürdő, ahová vezetéken érkezett a gyógyvíz

• A bezárása után tíz évvel, 2017-ben bontották le az Újpesti Gyógyfürdő és Uszodát.

• Az 1970-es évek elején határozták el a fürdő építését, ami sokáig a főváros legmodernebb gyógyfürdőjének számított.

A cikk az Arcanum segítségével készült.

1974 októberének végén több napilapban is álláshirdetéseket adott fel a Fővárosi Fürdőigazgatóság. A leendő gyógyfürdőjükbe többek között portást, takarítót, műszaki segédmunkást, villanyszerelőt, lakatost kerestek méghozzá azonnali kezdéssel. Még azt is hozzátették, hogy akár nyugdíjasok is jelentkezhetnek. Nem volt véletlen a hirdetések kicsit kétségbeesett hangneme, hiszen már alig volt hátra két hét az Újpesti Gyógyfürdő és Uszoda november 7-i átadásáig.

Újpesten már korábban működött egy kisebb kapacitású tisztasági fürdő – Erzsébet-fürdő néven – és ennek a pótlásán gondolkodott a Fővárosi Tanács 1970-ben. Az eredeti terv az volt, hogy a régi fürdő helyett építsenek egy jóval nagyobb kapacitású tisztasági fürdőt a főváros IV. kerületében.

A terv azonban gyorsan módosult, miután kiderült, hogy nagyobb igény lenne egy „normál” fürdőre, valamint uszodára. A kiszemelt területen nem volt termálforrás, új kút fúrására nem akartak költeni. Megoldásként azt találták ki, hogy a hat kilométerre található Széchenyi Gyógyfürdőtől távvezetéken szállítanak gyógyvizet az új fürdőhöz. Így 1972-ben már egy gyógyfürdő és uszoda építése kezdődhetett meg.

Akkori áron 150 millió forintos költséggel számoltak, ez az inflációval korrigálva mai áron nagyjából nyolcmilliárd forintot tenne ki.

Impozáns épületet álmodtak meg a tervezők. A fürdőépület 3400 négyzetméter alapterületű, kétszintes, acélváz és vasbeton kombinációja volt. A fürdő előcsarnokának két falát Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművész 30-30 négyzetméteres üvegmozaik-kompozíciója díszítette. A mozaik kockákat Olaszországból, a világhírű muranói üveggyárból hozatták.

Később egyébként ezért a munkáért az épület tervezői, Bene László és Szentmártoni Ferenc Ybl Miklós díjban részesültek.

A fürdő építése ugyanakkor nem haladt túl gyorsan. 1973 végén, egy évvel a tervezett átadás előtt arról írt az Esti Hírlap, hogy most már tényleg felpörgetik a munkálatokat, így nincs veszélyben a 1974 őszi átadás.

Az 1974 novemberében végül rendben átadott Újpesti Gyógyfürdő és Uszodában több termálvizes medence, úszómedencék, gőzfürdő, 16 egységes kádfürdő kapott helyet. Külön gyógyászati részleget is kialakítottak, ahol sós vizes kádfürdő, valamint a legkülönfélébb elektroterápiás kezelések is elérhetők voltak.

A környék lakossága hamar megkedvelte az új fürdőt. A megnyitás után egy évvel a Tükör című hetilap idézte Eszék Mártonné újpesti háziasszonyt: „Mi nem lakótelepiek vagyunk, nincs fürdőszobánk. Én szerdánként szoktam a termálba jönni, ilyenkor női nap van. Lehet zuhanyozni, tisztálkodni. Egy igen jó masszírozó kislány is van itt, a gyógyvíz meg egyenesen áldás a rossz térdeimnek Utána pihenek egy órácskát és az automatából megiszom egy szörpöt vagy egy kávét. A szerdámhoz ez is hozzátartozik.”

Vető Edit fodrász is dicsérte a létesítményt. „Én azt mondom, a két műszakosoké ez a fürdő. Hetenként kétszer-háromszor jövök úszni és kvarcolni, sőt már az is előfordult egyszer, hogy színházjegyem volt és a „konkurenciánál”, itt a fürdő fodrászatban csináltattam meg a hajamat. Néha az öcsémmel is találkozom, itt tanulnak úszni a tanmedencében. És még tudja, mi tetszik nagyon nekem? Az, hogy minden héten egy-egy csoportnyi gyereket hoznak a fóti gyermekvárosból is fürödni, úszni. Ha azt az örömet kottázni lehetne!”

Akadtak azért kritikus hangok is. Kiss Gézáné a Képes Újsághoz írt olvasói levelében foglalta össze a problémákat: „az Újpesti Gyógyfürdő megnyitását nagy örömmel nyugtázták a környékbeliek, főként az idősebbek. Az előd, a régi Erzsébet-fürdő bizony már nem felelt meg a követelményeknek, de sajnos ennek az új létesítménynek is akad hibája. A csupa üveg külső tetszetős. Belül viszont jó néhány hiányosság van. Ilyen például, hogy az öltözőszekrények előtt nincs pad, ahova öltözködés közben leülhetnénk. A medencék körül síkos a mozaik, s azon könnyen bokáját törheti a vendég. A masszírozó helyiség nem elég meleg, a zuhanyozókból pedig szinte hideg víz folyik.”

Üzletileg nem volt sikertörtének az újpesti fürdő. A Kereskedelmi Szemle arról írt, hogy 1977-ben a fővárosi fürdők közül az Újpesti Gyógyfürdő és Uszoda érte el a legnagyobb veszteséget. Akkori áron 3,1 millió forint bevétele volt, miközben a fenntartónak 14,1 millió forintot kellett ráköltenie. Azt hozzá kell tenni, hogy ebben az időszakban mesterségesen alacsony áron tartották a fürdőbelépők árát, a létesítmények bevételét pedig az állam pótolta ki. Akkoriban még a nagy fővárosi műemlékfürdők is veszteséggel üzemeltek.

A gond csak az volt, hogy az újpesti fürdőnél akkor sem sikerült lefaragni a mínuszokat, amikor már nem kaptak állami támogatást a fürdők. A 2000-es évek elejére mind a fürdőépület, mind a termálvizes távvezeték felújításra szorult, ezzel párhuzamosan pedig évről évre csökkent a fürdő látogatószáma.

A jelentős veszteség miatt 33 évnyi működés után, 2007-ben a bezárásáról döntöttek. Az épületet nem sikerült eladni, így a bezárás tizedik évfordulója táján, 2017-ben lebontották az egykori gyógyfürdő és uszodát.

Fotók: Fortepan / Fürdőigazgatóság, Bojár Sándor, Kádas Tibor. 1974-es felvételek.